Kínában 61 évvel ezelőtt kezdték el regisztrálni hivatalosan a csapadékok mennyiségét és a hőmérsékleti adatokat. Azóta az idei a legszárazabb és legforróbb nyár az országban. A mezőgazdasági termények Európa jó részéhez hasonlóan ott is kiszáradtak, a víztározókban pedig a megszokotthoz képes csak feleakkora a vízszint.
Sámán és esőtánc helyett vegyszerek
A Deutsche Welle riportja szerint a dél-kínai rizsföldek felett vegyszerrel próbálnak esőt csinálni, míg a növényeket vízvisszatartó szerrel permetezik le, amellyel a párologtatásukat fogják vissza. Ez a térség Kína rizstermesztésének 75
százalékát biztosítja, de globálisan is fontos terület. Ha a szokásosnál kisebb a betakarított rizs mennyisége, azt a világgazdaság is megérzi.
Esőfakasztással az összefoglaló szerint 52 országban foglalkoznak. A legnagyobb szereplő Kína, ahol államilag koordinált az „esőcsinálás”, és százmilliókat költenek rá, hogy az aszállyal sújtott mezőgazdaságot támogassák az így előidézett öntözéssel, illetve a nagyvárosok katasztrofálisan agyonszennyezett levegőjét kimossák néha egy kiadós esővel.
A felhőmagvasítás a megoldás
A csapadékképződést az eddig is használt, felhőmagvasítás módszerével befolyásolják. Ennek során rakéták, illetve repülőgépek ezüst-jodiddal, folyékony nitrogénnel vagy fagyasztott szén-dioxiddal bombázzák az eget. Ezen anyagok hatására a felhők részecskéi körül kicsapódik a nedvesség, a képződő vízcseppek pedig a gravitáció hatására a földre hullanak.
Az eljárás egyéb régóta gyakorlat az országban. A 2008-as pekingi olimpia és a 2010-es sanghaji világkiállítás alatt is alkalmazták, ugyanígy fontos politikai vagy sportesemények alkalmával is bevetik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
