Szívrohamot követően a betegeknél gyakran végeznek ún. ballon angioplasztikát, ekkor egy ballonkatétert vezetnek fel egy nagy artériából a beszűkült koszorúérbe, majd a ballon felfújásával szüntetik meg a szűkületet. A beteg kórházba érkezése és az első ballon felfújása között eltelt időt "ajtó-ballon időnek" nevezzük, a jelenlegi cél 90 perc, ám az ettől rövidebb idők kedvező hatását eddig még nem vizsgálták - olvasható egy, a British Medical Journal honlapján megjelent tanulmányban.
Amerikai kutatók 43 801 beteg adatait elemezték, valamennyien ballon angioplasztikán estek át a szívrohamot követő 12 órán belül valamelyik amerikai kórházban 2005 és 2006 között. Az átlagos ajtó-ballon idő 83 perc volt, a betegek több, mint fele ellátásra került felvétel után 90 percen belül. A kórházban fekvés során a halálozás 4,6 százalék volt. A hosszabb ajtó-ballon idővel rendelkezők nagyobb hányada volt nő, színes bőrű és átlagban idősebb, mint a rövidebb ajtó-ballon idejű pácienseknek. Kísérőbetegségük is gyakrabban volt (más betegségek, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás).
Az eredményeket befolyásoló más tényezőkre korrigálva az derült ki, hogy a hosszabb ajtó-ballon idők összefüggést mutatnak a magasabb mortalitással. Például a 30 perc ajtó-ballon idővel rendelkező betegek 3 százaléka halt meg a kórházban, míg 90 perc esetén ez 4,3 százalék, 270 perc esetén pedig 10,3 százalék volt.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szívrohamban szenvedő betegeknél a ballonkatéterezésig eltelt idő növekedése még a 90 percen belül kezelt betegek esetében is együtt jár a mortalitás növekedésével. "A 90 perces idő elfogadása helyett törekednünk kell a mihamarabbi katéteres beavatkozásra - írják a szerzők. - Ezzel a megközelítéssel jelentősen csökkenthető a halálozás."
Forrás: Medipress hírszolgálat