A cikk vezető szerzője, E. Rand Sutherland docens elmondta, hogy a vizsgált betegcsoportban a kövérség nem befolyásolta az asztma súlyosságát. Előfordulhat azonban, hogy a túlsúlyos beteg kevésbé reagál a kortikoszteroid gyógyszerekre, melyekkel pedig legsikeresebben lehet kordában tartani az asztmát. A gyengébb terápiás hatás befolyásolhatja az orvosokat a kezelés megválasztásában, és elhízott betegeiknek ezentúl talán nem a szteroidtartalmú szereket fogják ajánlani. Korábbi vizsgálatok alapján a kövérség hajlamosít az asztma kialakulására, a súlyosabb tünetekre, és a kezeléssel szembeni ellenállásra. A háttérben álló folyamatokra azonban mindeddig nem derült fény, és a legtöbb felmérés a betegek beszámolóin alapult, nem pedig objektív mérési eredményeken.
Dr. Sutherlandék 1256 asztmás beteget vontak be, akiket a testtömegindex (BMI) alapján két csoportba (25 alatti normál súlyúak és 25 feletti túlsúlyosak) osztottak. Megállapították, hogy a normál súlyú betegek valamivel több levegőt képesek kifújni egy másodpercen belül (FEV1 3,05 liter 2,91 liter helyett), és a FEV1 - forszírozott vitálkapacitás arány is enyhén magasabb náluk (83,5 % 82,4 % helyett). Az is kiderült, hogy a kövér betegek kicsivel gyakrabban használják a szükség esetére felírt inhalálót (napi 1,2 puffot a soványak 1,1 puffjával szemben), és magasabb pontszámot értek el az asztmával kapcsolatos életminőséget értékelő felmérésen (5,77-et az 5,59-cel szemben). Ezek a különbségek azonban annyira aprók, hogy valószínűleg nincs klinikai jelentőségük, véli Sutherland.
A gyógyszerek hatékonyságát azonban már jelentősen befolyásolta a túlsúly. 183 beteg közül a soványaknál 55 százalékkal jobban csökkent a kortikoszteroid-nhaláció utáni nitrogén-oxid kilégzés, ami a gyulladás mértékét jelzi. A szteroid belégzés és a béta-agonista kombinációja a soványaknál 80 milliliterrel nagyobb FEV1 növekedést eredményezett, ám a betegség fellángolásainak tekintetében nem találtak különbséget a két csoport közt.
Forrás: Medipress hírszolgálat