Az öregedési folyamatok befolyásolását célzó kutatások immáron 30 évre tekintenek vissza, az igazi lendületet azonban az amerikai Cynthia Kenyon 1993-ban, a Nature című tudományos folyóiratban publikált cikke adta meg: egy fonálféreg génjeit úgy sikerült módosítania, hogy az egyébként 10 napig élő állat 20 napon át maradt életben. A dolog jelentősége nemcsak a fonálférgek, az emberek szempontjából is óriási - írja a hvg.hu.
Vellai Tibor, az ELTE Genetikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára közel 10 éve kezdte el az öregedéssel foglalkozó kutatásait, azóta pedig számos tudományos cikket publikált nemzetközi tudományos lapokban, többek között a -ben is.
A hvg.hu által megszólaltatott Vellai szerint az elmúlt két évtizedben nagyon sok olyan genetikai faktort sikerült feltárni, ami az öregedési folyamat szabályozásában és molekuláris mechanizmusában vesz részt. "Jelenleg azon dolgozunk, hogy megtaláljuk az öregedési folyamat mechanizmusának gyökerét, mert ha ez megvan, már csak lépések választanak majd el bennünket azon gyógyszerek kifejlesztésétől, amelyek ezt a folyamatot befolyásolják (lassítják), vagy szélsőséges esetben akár meg is állítják. Ez a következő néhány évtizedben valósággá válhat" - idézi a lap a tanszékvezetőt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fonálférgek segíthetnek
Vannak olyan kutatók, akik ha az utat nem is tudják még, az útirányt már tudni vélik. Az emberi genom felét alkotó "mobilis genetikai elemek", a transzpozonok - melyek felfedezéséért Barbara McClintock 1983-ban megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat - olyan DNS szakaszok, melyek képesek kiugrani eredeti helyükről és beugrani új genomi régióba. Ahová beugranak, azt a genomi régiót elronthatják, ezáltal bomlasztva a genom egységét, működését. Néhány kutató felfogása szerint ezek az ugráló gének tehetők felelőssé az öregedési folyamatért és az öregkori betegségek kialakulásáért. Vellai szerint ezt még tudományosan is bizonyítani kell, de ha valóban helyesek a feltevések, akkor extrém módon kitolható az átlagos emberi élettartam.
Cynthia Kenyon híres kísérletében a 10 napig élő fonálférgeket egy genetikai mutációval 20 napig tartotta életben. Az ő nyomdokain elindulva a kutatók olyan többszörösen mutáns fonálféreg-törzseket hoztak létre, amelyek 10 nap helyett 60 napig éltek, vagyis hatszor tovább, mint normál esetben. Az emberi kontextusban ez egy közel 500 éves embernek felelne meg. Ha a tudósok ki tudnák kapcsolni az emberben található hasonló működésű géneket, akkor extrém módon változhatna az emberi élettartam.
