A Twilight sorozat (Alkonyat) ismét ráirányította a figyelmet Hollywood örök témájára, a vámpírokra. De vajon egy normális embernek is lehetnek a vámpírokéhoz hasonló tulajdonságai?
Íme hét ok, amiért a vérszívó lényekhez válhatunk hasonlatosakká:
1. Félelem a fokhagymától
Létezik egy olyan kórkép, amelyben a páciens páni félelmet érez a fokhagymától, úgy hívják alliumfóbia. A betegség alapja, csakúgy mint a legtöbb egyéb fóbia esetén egy gyermekkori rossz tapasztalat, vagy egy rendkívül sokkoló esemény összekapcsolása a félelem tárgyával. A fokhagymától rettegő vámpírok legendája egyébként azonos eredettel bír, mint a vámpírok maguk, azaz Romániában és a délszláv országokban volt szokás ezzel a növénnyel távol tartani a gonosz lelkeket.
2. Veszettül harapni
A veszettség bizony sok olyan tünetet produkál, amelyet a vámpírokkal azonosíthatunk. A betegség olyan idegrendszeri elváltozásokat okoz, amelyek nagyon sok tekintetben hasonlítanak a vámpírokra: fényérzékenység, a harapás kényszere, vizuális ingerektől, például tükörtől való rettegés.
A veszettség gyakorta pusztítja el az agy azon területeit, amelyek a normális napi ritmusért felelnek, így álmatlanságot, vagy felborult biológiai órát is eredményez. Ráadásul a veszettséget igen gyakorta terjesztik denevérek, amelyek a legenda szerint átváltozott vámpírok, így a néphiedelem okkal kapcsolhatta össze a két jelenséget.
3. Rettegés a tükröktől
Itt is számos fóbiát kell megemlíteni. A leggyakoribb az a félelem, amely egy gyermekkorban látott horrorfilm miatt alakulhat ki. Az eizoptrofóbiások (katoptrofóbiaként is ismert) csak pár pillanatig képesek tükörbe nézni, mert azt gondolják, hogy annak másik oldaláról valaki figyeli őket.
Másik tünet az, ha a páciens egy komplett világot képzel el a tükör másik oldalán, amitől retteg. A betegek legtöbbje néhány másodperces tükörbe nézés után pánikrohamot kap, és megpróbál elmenekülni. A vámpírok a legenda szerint nem látszanak a tükörben, amely az európai kultúrkörben azt jelenti, hogy nincsen lelkük.
4. Vér - mindenek felett
Porfíria. Ez az az 1985-ben felfedezett betegség, amelyet kezdetben a vámpírokkal hoztak összefüggésbe.
A kórkép a hemoglobin abnormális működése miatt alakul ki, öröklődő elváltozás. A tünetek között fontos megemlítenünk e helyt azt, hogy a páciensek bőre rendkívül fényérzékeny, már pár perces napfénynek kitettség után is kiütések jelennek meg rajtuk.
Egy másik tünet a vörös színű vizelet, amely alapján a néphiedelem joggal gondolhatta azt, hogy a beteg vért ivott. Kezdetben azt is képzelték, hogy a porfíriások szomjaznak a vérre, hogy így juttassanak be a szervezetükben működő hemoglobint, ám ez a teória nagyon hamar megdőlt. Az azonban érdekes, hogy a vámpírok általában sápadt, előkelő emberekként szerepelnek a köztudatban, ami passzol a fényérzékenységhez, és az előkelő családok gyakorta vérfertőző házasodási szokásai következtében kialakuló örökletes betegségekhez.
5. Megszámolni mindent
Kevéssé köztudott, hogy a középkori legendák szerint a vámpírok nem tudnak ellenállni annak, hogy mindent megszámoljanak. A néphiedelem szerint elegendő a vámpír előtt szétszórni pár szem gabonát, és ő nem tud ellenállni annak, hogy megszámolja azokat.
Ez is egy létező mentális kórkép, és pontosan az előzőekhez hasonlóan működik: az aritmomániások mindent megszámolnak, ami a környezetükben van. Az elváltozás a kényszerbetegségek egy fajtája, a páciens még akkor is számol, ha tökéletesen ingerszegény környezetbe helyezik, ekkor általában a saját ujjait, újra és újra.
6. Azok a bizonyos szemfogak
Igen, erre is van betegség: úgy hívják hypohidrotic ectodermal dysplasia. Ez is genetikus, és a szemfogak (vagy más fogak, de esetünkben ez lényegtelen) abnormális, felnőttkori növekedését okozza. Kevesen tudják, hogy a vámpírok szemfoga egészen a 20. századig egyáltalán nem volt lényeges, azonban a filmkorszak kezdetén a félelmetes tépőfogak értelmet nyertek, és azóta nincs vámpír ezek nélkül. A század végétől terjedt el a visszahúzható szemfog ábrázolása, amely csak akkor nő hatalmasra, ha a lény táplálkozni akar.
7. Napfénykerülés
A xeroderma pigmentózum nevű nagyon ritka egymillióból mindössze egy embert érintő genetikus kórkép, egy rendkívül veszélyes betegség. A páciensek bőre az ultraibolya sugárzás okozta genetikai mutációkat nem tudja helyreállítani, így súlyos esetben már a legkisebb napfénytől, vagy UV fényt is kibocsátó fényforrástól hólyagok, vörös foltok jelennek meg a bőr felszínén, majd gyorsan kisebesedik az érintett felület.
A napfénytől való őrült rettegés is csak a 20. század találmánya, a mondákban, sőt még a korai vámpírregényekben is vígan jártak keltek a vérszívók nappal is, bár fontos megjegyezni, hogy alapvetően már ezekben a forrásokban is éjszakai életet éltek, mivel ekkor könnyebb volt megtalálniuk, és megharapniuk prédájukat.