Az Annals of Internal Medicine júniusi számában megjelent kutatásban 12 egészséges személyt tettek ki jellegzetes kórházi zajoknak.
"Mindenki tudja, hogy a zaj zavarja az alvást , ez pedig a kórházi környezetben különösen nagy probléma" - állítja a kutatást vezető Orfeu Buxton, a Harvard Egyetem Orvostudományi Kar és a bostoni Brigham and Women's kórház munkatársa. "A betegek körül számos zajforrás van, és ha egy páciens ezek mindegyikének ki van téve, akár csak suttogás szintjén, percenként 4-10-zel emelkedhet a pulzusszáma. Ez pedig akadályozhatja az alvást, és olyan hátrányokkal járhat, amelyek jelentősen visszavethetik a felépülés folyamatát."
A leginkább zavaró zajok meghatározása érdekében a kutatók 12 egészséges, fiatal férfit és nőt kértek fel arra, hogy három napig aludjanak egy alvásvizsgáló laboratóriumban. Az első éjszaka zaj nélkül aludtak, a második éjszaka azonban jellegzetes kórházi zajok felvételét kellett hallgatniuk. A belső zajok között szerepelt a kerekes kocsik hangja, a jéggépek, a személyzet beszélgetése, az infúzió riasztója és a telefonálás. A külső zajok közé tartozott a közlekedés és az elhaladó helikopterek zaja. A kísérlet alatt a résztvevők alvási mintáit és pulzusszámát is mérték. Nem okozott meglepetést, hogy a zajszint emelkedésével az alvászavar mértéke is növekedett.
Kiderült, hogy még egy pillanatnyi zaj hatására is megugrott a pulzusszám. Ez a mélyalvás szakaszában is megfigyelhető volt, de a legnagyobb problémát az alvás felületesebb, REM szakaszában okozta.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Buxton az eredményeket úgy összegezte, hogy a kórtermekben a zajszint csökkentésével a betegek kórházi tartózkodásának időtartamát is le lehetne rövidíteni, sőt talán még az újrafelvételek arányát is csökkenthetnénk. A kórházaknak pedig némi odafigyeléssel, a személyzet megfelelő felkészítésével és némi logisztikai szervezéssel meg is van a lehetőségük erre.
