A gyerekek örömmel szentelik figyelmüket az üzletekben felállított tiszta műanyagpohárkákkal felszerelt vízautomatáknak, s a szülők legnagyobb örömére hamarosan vizet is fakasztanak a szerkentyűkből. Addig sem rohangálnak, unatkoznak, nyafognak, sőt kifejezetten udvariasak, még az idegeneket is szívesen végigkínálják a frissítő kortyokkal. A felnőttek is örülnek a kellemes hőmérsékletű ingyen víznek. Nem gondolják, hogy a steril kinézetű tartályból többnyire nem éppen a legjobb minőségű vizet kapják.
A berlini Német Szövetségi Kockázatelemző Intézet (BfR) már 2005-ben figyelmeztetet a víztartályok higiéniai hiányosságaira. Az intézet akkor az egy híján nyolcszáz vízminta mintegy 36 százalékának minőségét ítélte aggályosnak. A probléma a készülékek hiányos karbantartásának számlájára írható. Elég, ha nem az előírt időben cserélik a víztartályt, ha az automata a tűző napon áll, túl meleg helyen lett felállítva, vagy csak nem tisztítják rendesen. A fogyasztó e hiányosságokból nem lát semmit, a frissen fertőtlenített tartályok pontosan úgy néznek ki, mint azok, melyek csőrendszere baktériumokat tartalmazó lerakódásokkal bélelt. Az üzemeltetőket ugyanis semmi nem kötelezi arra, hogy a karbantartási naplót nyilvánossá tegyék.
A vizsgálatok szerint 2007-ben a negyven különböző víztartályból származó vízminta 87,5 százaléka nem felelt meg az ivóvíz hivatalos mikrobiológiai határértékeinek. Igaz a csapvíz sem teljesen steril, de az legalább folyóvíz, amelyben nem tudnak elszaporodni a kórokozók.
Forrás:
www.focus.de
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
