"A járványhelyzet miatt kialakított napi rutinom nem túl izgalmas. Dolgozom, bújom a könyveket, a barátommal vagyok, és csak kevés hírt olvasok, hogy ne stresszeljem magam. Arra is figyelek, hogy mindennap legalább háromszor egyek, és amit elfogyasztok, az egészséges legyen - ez azonban számomra nemcsak a normalitás megőrzése miatt fontos, hanem azért, hogy ne legyek újra bulimiás" - kezdi beszámolóját a nő.
Két évtizedébe került, hogy úrrá legyen a betegségen
Kálváriája 13 éves korában kezdődött. Nagyon ideges típus volt, és amikor feszültnek érezte magát, rengeteget evett, majd kihányta az ételt. 15 évesen kapta meg a diagnózist: bulimia nervosa. Ez egy falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel elfogyasztására képes. Az elhízást elkerülendő, az érintett önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a páciens ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja - írtuk a bulimiáról szóló korábbi cikkünkben .
A nőt többször kezelték a betegség miatt, de csak két évtized elteltével, 33 évesen mondhatta el magáról, hogy úrrá lett a kóron. Ez 2019 októberében volt. Hogy ne essen vissza, egész hátralévő életében be kell tartania két szabályt: ragaszkodnia kell a napi rutinjához és rendszeresen kell járnia terápiára. A koronavírus-járvány miatti bezártság azonban teljesen felborította a nagy gonddal összeállított beosztását, amelyhez alkalmazkodott, és amely segített állapota szinten tartásában.
Rendszeresen beleesett például abba a hibába, hogy túlette magát, ami, tekintve, hogy hosszú ideig bulimiás volt, számára különösen veszélyes. A hízástól, kövérségtől való félelemmel kapcsolatos gondolatai a felépülése ellenére is előjöttek, így nagyon oda kellett figyelnie, hogy képes legyen meggyőzni magát: semmi baj nincs azzal, ha időnként kicsit többet eszik. A járvány miatt természetesen egyre idegesebb is lett, féltette az egészségét, a munkáját, ami szintén azzal fenyegetett, hogy visszaesik. Ráadásul a karantén miatt a csoportterápiára sem tudott eljárni, pedig az üléseken mindig megvitathatta sorstársaival gondolatait, problémáit, és jó érzés volt látni, hogy más is az övéihez hasonló gondokkal küzd.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tényleg kezdjünk el figyelni magunkra
Az összevissza állapot kb. 5 hétig tartott, utána fokozatosan kialakított magának egy új napi rutint, amitől ismét úgy érezte, ő irányít. A terápia is folytatódott, igaz, csak online, ám a nő számára ez is nagy segítség volt. Mindemellett rendszeresen beszél barátaival, családtagjaival, és elindított egy könyvklubot. "Az, hogy kapcsolatban vagyok másokkal, keretet ad a napomnak, arra sarkall, hogy időben keljek és feküdjek, valamint, hogy normálisan egyek" - magyarázta.
Azoknak, akik hozzá hasonló helyzetben vannak, azt tanácsolja: most tényleg kezdjenek el figyelni magukra. "Nekem például az is sokat segített, hogy nem olvasok annyi hírt. Ha nem vagyok stresszes a rengeteg félelemkeltő információtól, nem kezdek el abnormálisan gondolkodni az evésről. A könyvolvasás ugyancsak jótékony, lecsendesíti a gondolataimat. Emellett foglalkozom a sorstársaimmal is, akik ugyanígy valamilyen evészavart próbálnak leküzdeni, nagyon boldogok tudnak lenni egy támogató üzenettől. Elég biztosítani őket arról, hogy van kihez fordulniuk."
Forrás: health.com
Ez is érdekelhet
A spanyolnátha idején született, a koronavírust is legyőzte egy 101 éves asszony - részletek az nlc.hu cikkében .
Legjobban: