Persze, az arany középút meghatározása előtt érdemes néhány szót ejteni arról, hogy egyáltalán mi is a páratartalom. Valójában e fogalom alatt a levegő nedvességtartalmát értjük, méghozzá egészen pontosan, hogy adott hőmérsékleten a jelenlévő vízpára a levegő által maximálisan felvehető mennyiség hány százalékát adja ki éppen. Ezt hívjuk relatív páratartalomnak, amelynek - az emberi szervezet szempontjából - optimális értéke 40 és 60 százalék közé esik.
Amikor hiába verejtékezünk
A túl száraz levegő miatt a bőr, a szem és a nyálkahártyák is kiszáradhatnak, egyben növekszik a fertőzésveszély, valamint akár száraz köhögés és orrvérzés is jelezheti a számunkra kényelmetlen állapotokat. Mindez főként télen okoz gyakori problémát, de a nyári hőség ellen alkalmazott klímaberendezések is hasonló gondokat idézhetnek elő.
Nem szerencsés tehát, ha a levegő páratartalma az ideális értékhatár alá zuhan, mindemellett a túl párás környezet is jelentősen ronthatja az ember komfortérzetét. Különösen a nyári kánikulában ütközhet ki a magas nedvességtartalom egyik fő hátránya. Szervezetünk ugyanis egy igen kifinomult hőszabályozó rendszerrel biztosítja a megfelelő testhőmérsékletet számunkra, ami egyszerűen kifejezve annyit tesz, hogy a melegben izzadni kezdünk . Bőrünk nedvesen tartásáról több millió izzadságmirigy gondoskodik, a hűtés pedig a 99,7 százalékban vízből álló izzadság elpárolgásának eredménye.
Ez a párolgási folyamat száraz levegőben könnyedén végbe tud menni, a fülledtség viszont alaposan megnehezíti a feladatot, hiszen a levegő ilyenkor nem képes felvenni a bőrfelszínen lévő folyadékmennyiséget. Nem véletlen tehát, hogy például egy-egy nyári zápor után még inkább kínzónak érezzük a hőséget, hiszen testünk hiába izzad, a hűtőhatás nem tud érvényesülni. Mindez végül a rendkívüli melegben a hőguta kialakulását is elősegítheti, amely súlyos esetben az eszméletvesztés, sőt akár a halál kockázatát is magában hordozza.
Magas páratartalom - hívatlan vendégek a lakásban
Jelentősen növeli egy másik igen kellemetlen egészségügyi ártalom rizikóját, ha a relatív páratartalom beltéri viszonyok között lépi át a 60-70 százalékot. Az így kialakult környezet ugyanis ideális terepet jelent a penészgombák és a háziporatkák számára. Előbbiek a szaporodásukban részt vevő spórák, utóbbiak megszáradt, mikroszkopikus méretűre porladt székletük által idéznek elő légúti allergiás tüneteket az arra érzékenyeknél. Mi több, az atkák ürüléke közvetlen kontaktus esetén bőrpanaszokat, csalánkiütést és ekcémás elváltozást okoz.