Több helyen is megharapott egy kutya egy hatéves kislányt Abaligeten a nyár végén, a sérülthöz a pécsi gyermekmentő egységet riasztották. Mint kiderült, a gyerek egyedül játszott a család kedvencével. A Magyar Gyermekmentő Alapítvány esetet ismertető Facebook-posztjában az alábbi figyelmeztetés olvasható:
Ismételten szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy kisgyermeket nagy kutyával ne hagyjunk felügyelet nélkül! A kutyaharapások jelentős részét saját kutya követi el a kicsiken.”
Az alapítvány munkatársai a HáziPatika.com megkeresésére elmondták, hogy a hasonló balesetek gyakoriságáról pontos statisztikájuk nincs, azonban különböző súlyosságú esetek vannak. A legnagyobb problémát véleményük szerint az jelenti, hogy a nagytestű kutyák a kisgyermeknél jellemzően pont fejmagasságban okoznak sérülést, ami életveszélyes lehet.
A kutyaharapások veszélyességét emellett a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) egyik közelmúltbeli Facebook-posztjában is tárgyalták. A szakértők azt írták, a – Magyarországon már viszonylag ritkán előforduló – veszettség kockázata mellett a harapások az elfertőződés és a gyulladás rizikóját is rejtik, ezért az ilyen sérülésekkel minden esetben ajánlott orvoshoz fordulni.
Fontos kiemelni, hogy az állat biztonságos tartása, valamint a harapás kockázatának csökkentése minden esetben a kutyatartók felelőssége. „Ugyanakkor a veszély megelőzése szempontjából az is lényeges, hogy a szülők megtanítsák a kisgyerekeket a kutyákkal szembeni megfelelő magatartásra, legyen szó akár idegen, akár saját állatról” – tették hozzá a Nébih bejegyzésében.
„A legtöbb harapás félelemből fakad”
A harapás okairól és megelőzésének lehetőségeiről Ocztos Panka kutyakiképzővel beszélgettünk, aki kifejezetten a félelmi agresszív és reaktív kutyákra specializálódott. Mint mondta, a legtöbb kutyaharapásos eset hátterében az állat félelme, ijedtsége áll, és a leggyakrabban egy idegen az „áldozat”, ugyanis az eb nem tudja az ismeretlen személy szándékait, és ez feszültséget kelt benne. A gyerekeket ért harapások pedig azért lehetnek gyakoribbak, mert a kicsik hangosak, és sűrűn tesznek hirtelen mozdulatokat, mindez pedig nagyon ijesztő lehet a kutya számára.
A féltékenység a másik igen gyakori oka a harapásoknak. Feszültség-, illetve agresszióforrás lehet továbbá az, ha egy nagy mozgásigényű kutya nagyon keveset mozog, és nem az igényeinek megfelelően van tartva – magyarázta a szakértő. Mindezekkel együtt azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden helyzet más, így egy harapás esetén mindig meg kell vizsgálni a körülményeket és az előzményeket is, hogy kiderüljön, végül mi vezethetett oda, hogy ennyire szélsőségesen reagáljon a kutya.
Fontos hangsúlyozni, hogy általában nem az az eb szándéka, hogy megharapja az embert, hanem inkább az, hogy odakapjon, ezzel jelezve, hogy az illető hagyja abba, amit csinál, mert az ijesztő számára. Ez nem azt jelenti, hogy ez a kutya alapvetően agresszív, csupán volt egy olyan helyzet, ami ezt váltotta ki belőle – mondta Ocztos Panka.
A kutyakiképző hangsúlyozta, viszonylag ritka, hogy derült égből villámcsapásként történjen meg, hogy egy kutya megharap valakit. Ezt ugyanis általában megelőzik más viselkedések és testi tünetek, amelyek az állat félelmét, szorongását jelzik. Ezek megismerésében és dekódolásában hasznos a közös munka egy trénerrel, mivel laikusként sokszor nehéz ezeket észrevenni, és egy adott viselkedés (például az ugatás) jelenthet pozitív érzelmeket és játékra hívást, de akár negatív érzéseket, fenyegetettséget is – mutatott rá a szakértő.
Hogyan lehet megelőzni a harapást?
Ocztos Panka minden helyzet kezelésében a büntetés- és erőszakmentes módszereket alkalmaz, azonban külön kiemelte, hogy a harapások – vagy akár az azt megelőző jelzés, például morgás vagy odakapás – esetében a kutya megbüntetése inkább csak olaj a tűzre. Ilyenkor arra van szüksége a kutyának, hogy a gazdája megnyugtassa őt, növelje a biztonságérzetét, illetve segítsen neki fókuszt váltani az adott helyzetben, hogy másra kezdjen el figyelni. A megfelelő gyakorlatok és viselkedés elsajátításához érdemes kompetens kutyakiképzőhöz fordulni.
„Nagyon fontos a megelőzés, és mindig arra fektetjük a legnagyobb hangsúlyt, hogy ki tudjuk alakítani azokat a tréninggyakorlatokat, illetve körülményeket a lakásban és különböző helyzetekben, hogy a harapás mindenképpen megelőzhető legyen” – hangsúlyozta a szakértő. Hozzátette, hogy ezek a tréningek nem csupán az állat „megneveléséről” szólnak, hanem a kutya tulajdonosának is nagyon sokat kell tanulni. Hiszen általában a gazdának is változtatnia kell az addigi viselkedésén, ha azt szeretné, hogy a kedvence kiegyensúlyozottá, nyugodttá és jól kezelhetővé váljon.