Az utóbbi pár hétben igencsak rájár a rúd az AstraZeneca-vakcina brit-svéd gyártójára. Az egészségügyi hatóságok és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) még mindig vizsgálja, hogy lehet-e ok-okozati összefüggés az oltóanyag és a beadását követő két héten belül - több tucat oltottnál - kialakult vérrögképződéses események között. (Ami miatt több uniós tagállam leállította a 60 év alattiak e vakcinával való oltását.) Pár napja egy hasonlóan ritka betegséggel, a szisztémás kapilláris szivárgás szindrómával (SCLS) kapcsolatban merült fel ugyanez a kérdés. A közelmúltban AstraZeneca-oltóanyagot kapott öt embernél ugyanis SCLS lépett fel.
Ahogy arról a theconversation.com beszámolt : a szabályozó testület farmakovigilanciai kockázatértékelési bizottsága most már ezen szokatlan "eseményeket" is vizsgálja, amelyeket lehetséges mellékhatásként jelölt meg a gyártó. Megerősítésükhöz azonban átfogó vizsgálatokra van szükség, mert a visszajelzések önmagukban még nem bizonyítják, hogy valóban a vakcina okozza a bejelentett egészségügyi hatásokat - hangsúlyozza az EMA. Mivel eddig több tízmillió AstraZeneca-oltást adtak be, nehéz megállapítani, hogy ezek a ritka, nem várt egészségügyi hatások az oltásnak tulajdoníthatók-e, vagy valamilyen, már meglévő betegséggel, esetleg gyógyszer szedésével vannak összefüggésben, netán a populációt érintő egészségügyi események természetes részeként jelentkeznek-e.
Mi az a szisztémás kapilláris szivárgás szindróma?
Az SCLS-ről először 1960-ban számoltak be a kutatók, azóta ötszáznál is kevesebb esetben diagnosztizálták. Az ebben a rendellenességben szenvedőknél a vérplazma - a vér halványsárga összetevője, ami a vér mennyiségének több mint felét teszi ki - a hajszálerekből (kapillárisokból) a környező szövetekbe szivárog, súlyosan károsítva azokat. Kezelés nélkül szervi elégtelenséghez, vagy akár halálhoz is vezethet. Diagnosztizálása nem egyszerű, mivel tünetei nagyon hasonlítanak más betegségek tüneteihez, és ezek ráadásul egyéntől függően eltérő intenzitással jelentkezhetnek.
Milyen tünetekre érdemes figyelni?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kapilláris szivárgás szindrómát jelezhet a fáradtság és az ödémák megjelenése, ami a szervezet vízvisszatartási zavaraira utal (ilyenkor testszerte jól láthatóan folyadék halmozódik fel). Mindkettő viszonylag gyakori, különösen az idős embereknél, és számos ok - többek között szív- és érrendszeri, vagy endokrinológiai betegség is - állhat kialakulásuk hátterében. Az SCLS bizonyos tünetei hasonlítanak a szepszis (vérmérgezés) szimptómáihoz is, utóbbinál szintén előfordul a hajszálerek szivárgása. Az alacsony vérnyomás, az alacsony albuminszint (a vérplazmában található fehérje szintje) és a magas vörösvértest-koncentráció is utalhat kapilláris szivárgás szindrómára. Jellegzetes tünet - ami megkönnyítheti a diagnózis felállítását -, hogy az érintettek 85 százalékának sejtjeiben úgynevezett monoklonális fehérjék (M-protein) termelődnek. Ugyanakkor ez sem kizárólag az SCLS-re jellemző, mert bizonyos vérképzőszervi daganatos megbetegedések, például a myeloma multiplex velejárója.
Ezekre kaphatunk választ a közeljövőben
Az EMA az AstraZeneca-vakcina esetében most azt is vizsgálja, hogy beadását követően, annak hatására az immunrendszer "megtámadhatja"-e az ereket, vagyis ösztönözheti-e a kapillárisokat arra, hogy vérplazmát szivárogtassanak a szövetekbe. Egyetlen hasonló esetről érkezett eddig jelentés: 2015-ben egy dializált betegnél kapilláris szivárgás szindróma lépett fel az influenza elleni oltás után. Bár a kutatók akkor nem tudták összekapcsolni az SCLS előfordulását az oltással, mint lehetséges mellékhatást jelentették a Holland Farmakovigilancia Központnak.
Ez is érdekelhet
Egy másik fontos kérdés, amire az EMA szintén választ keres, hogy a kapilláris szivárgás szindróma kialakulása összefüggésbe hozható-e az alacsony vérlemezkeszámmal járó vérrögképződéses esetekkel. Mint mondják, egyelőre erre nincs bizonyíték. És még ha idővel be is bizonyosodik, hogy mindkét rendellenesség kapcsolatba hozható az AstraZeneca oltásával, kialakulásuk akkor is egymástól teljesen független lehet. Szakértők szerint mindkét oltás utáni esemény rendkívül ritkának számít, kockázatuk még így is eltörpül a SARS-CoV-2 okozta súlyos szövődmények kialakulásának esélyéhez képest.
