Andreas Bäumler, a University of California-Davis orvosi immunológia és mikrobiológia professzora és csapata azonosítottak egy sor kórokozót, amelyek akkor jelentek meg a kísérleti egerek bélfalában, miután az állatokat streptomycinnel kezelték.
Kétségtelen, hogy amióta elkezdtük használni őket az 1940-es években, az antibiotikumok számtalan életet mentettek meg. De nő az antibiotikum rezisztencia, és közelebbről szemügyre véve a mellékhatásokat, újra kell gondolni, hogy hogyan használjuk ezeket a gyógyszereket – vélekedik a professzor.
Az új eredmények javítják annak megértését, hogy a bélben élő „jó” baktériumok hogyan segítenek megvédeni a szervezetet a "rossz" baktériumok, például a szalmonella ellen, és hogyan zavarhatják meg az antibiotikumok ezt a kapcsolatot azzal, hogy a betegséget okozó mikrobáknak kedvező feltételeket teremtenek.
A butirát fontos erőforrás a sejtek számára, a bélfalban energiaforrásként használják a víz felszívásához. Butirát hiányában a bélfal sejtjei az energiát a glükóz laktázzá erjesztéséből szerzik, s ez a folyamat az oxigénszint emelkedésével jár, ami viszont kedvez a szalmonella fejlődésének.
A kutatók megjegyezték, hogy korábbi vizsgálatok már kimutatták a kapcsolatot a butirátot termelő mikrobák alacsony szintje és a gyulladásos bélbetegségek között. Bäumler és csapata eddigi eredményeiket a Cell Host & Microbe folyóiratban tették közzé.
Forrás: MNT