Az öngyilkossági szándék jelei egyénenként változhatnak. Van, aki teljesen nyíltan beszél a dologról, míg mások igyekszenek a lehető legnagyobb titokban tartani, hogy mire készülnek. Szakértők szerint ugyanakkor a viselkedési minták megváltozása mindenképpen árulkodó lehet, mert az emberek csak bizonyos ideig képesek titokban tartani ilyen jellegű érzelmeiket, gyakran pedig az árulja el őket, hogy - látszólag ok nélkül - másképp kezdenek viselkedni. Van, aki többet kezd inni, van, aki egyre gyakrabban veszíti el a türelmét, van, aki egyszer csak minden feladat alól elkezdi kivonni magát - ezek mind olyan változások, amelyek akár öngyilkossági szándékot is jelezhetnek, főleg, ha korábban egyáltalán nem voltak jellemzőek az illetőre.
Emellett még számos jelre érdemes figyelni: talán legnyilvánvalóbb, amikor valaki öngyilkosságról, halálról, haldoklásról kezd beszélni. Figyelmet érdemel továbbá, ha valakin észrevesszük, hogy az interneten kutat vagy másoktól kérdezősködik arról, hol juthatna hozzá fegyverekhez, gyógyszerekhez. Árulkodóak lehetnek a gyakori hangulatingadozások, illetve a családi, baráti kapcsolatok hanyagolása, az állandó panaszkodás reménytelenségről, kilátástalanságról, valamint az alkohol- és kábítószer-használat.
Az öngyilkosságra készülőknél gyakran jelentkezik álmatlanság, alvászavar, dühkitörések és felelőtlen, önveszélyes, meggondolatlan viselkedés. Vannak, akiknél az önsértő szándékot az jelzi, hogy elkezdik elajándékozni az értékeiket, szeretett tárgyaikat, miközben minden különösebb ok nélkül búcsúzkodni kezdenek a környezetükben élőktől.
Fokozott veszélyben vannak, akik valamilyen mentális betegségtől szenvednek, így alkoholisták , drogfüggők, családon belüli erőszak vagy molesztálás áldozatai, gyógyíthatatlan betegek, érzelmi traumán mentek keresztül, elvesztették a megélhetésüket vagy a családjukban már előfordult korábban öngyilkosság. Ha egy szerettünknél arra gyanakszunk, hogy öngyilkosságra készül, mindenképpen beszéljünk vele, legyünk őszinték, mondjuk el, mit feltételezünk. Ugyanakkor mindenképpen kerüljük el a kioktató hangnemet, ne próbáljuk meg semmilyen módon lenézni, kisebbíteni a problémájukat. Fogadjuk el, hogy még ha a probléma nekünk nem tűnik is nagynak, neki az adott pillanatban az egész életét megkeserítheti.
Biztosítsuk az illetőt feltétlen szeretetünkről és támogatásunkról, és bátorítsuk őket arra, hogy keressenek profi segítséget, pszichológust, terapeutát. Ha úgy gondoljuk, hogy a helyzet súlyos, akkor fizikailag se hagyjuk őket magukra - szervezzük meg, hogy mindig legyen velük valaki, amíg a krízis el nem múlik, de ne telepedjünk rá és ne számoltassuk el folyton. Lényeg, hogy érezze, van miért élnie, mert vannak emberek, akik törődnek vele, akiknek hiányozna, illetve akiknek komoly fájdalmat okozna, ha örökre eltűnne az életükből.
Forrás: prevention.com