Minden kornak vannak pusztító betegségei
A betegségekhez való hozzáállást, a tőlük való félelem fokát nem csak a puszítóképességük, hanem a közösség kollektív tudta is befolyásolja: az, hogy mit gondolnak az emberek általában az egyes kórokról, mennyi előítélet kapcsolódik hozzájuk. Minden kornak megvannak a maga rettegett betegségei. Az ókorban a lepra (lásd a bélpoklosokkal kapcsolatos megannyi bibliai idézetet), a középkorban a pestis, a 20-ik század elején a szifilisz, a végén az AIDS töltötte el rettegéssel az embereket.
Érdekes, hogy a spanyolnátha, amely az emberiség történetének egyik vagy talán legpusztítóbb járványa volt nem váltott ki olyan mértékű félelmet, mint az állandóan jelenlévő (és persze a halálokok élén álló) krónikus megbetegedések. De ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a társadalom figyelmét egy sokkal kegyetlenebb, és szintén szörnyen puszító jelenség vonta magára, az első világháború.
A spanyolnátha azonban nem csak egy ragály komoly pusztítóerejét mutatta meg, hanem azt is, hogy megfelelő felkészültség és megelőző intézkedések nélkül, még a viszonylag fejlett orvoslás korában is rengeteg áldozatot szerezhetnek az extrém módon virulens kórokozók. Az emberiség azonban az elmúlt száz évben nagyon sokat tanult a járványok természetéről, s a fertőző ágensekről is, illetve kiépültek azok a szervezetek, amelyek képesek gyorsan beavatkozni egy potenciálisan nagy veszélyt hordozó fertőzés felbukkanásakor.
Részben ezzel lehet magyarázni, hogy az olyan, szinte minden korábbinál fetőzőképesebb és pusztítóbb vírusok, mint az ebola felbukkanása végül nem okoztak komoly gondot az emberiségnek. A tavaly kihunyt, de előtte elég hosszú ideig újra és újra fellángoló nyugat-afrikai ebolajárvány Guinea, Libéria és Sierra Leone lakosságát riogatta, de összesen a hivatalos WHO statisztikák szerint csak 11314 emberéletet követelt. Európáig pedig csupán a riasztó újságcímek jutottak el, amelyek a kezdetben is lanyha érdeklődés után a nagy többségnek egy vállrándítást sem ért meg. A rokonok, vagy ismerősök halála - akiket a rák, az infarktus, a stroke, a tüdőgyulladás vagy a májzsugor vitt el - sokkal megrázóbb volt, s a félelem súlypontja sem tevődött át a leggyorsabban gyilkoló fertőző betegségekre. Azért nem árt tudni, hogy vannak kórokozók - némelyik lehet, hogy csak karnyújtásnyira -, amelyek adott körülmények között 24 órán belül megölhetnek bennünket.
1. Nekrotizáló fasciitis, avagy húsevőbaktérium-fertőzés
A nekrotizáló fasciitis gyorsan elterjed a testben, és megöli a lágy szöveteket. A betegséget a leggyakrabban a Streptococcus A baktérium okozza. Ezek a fertőzések általában enyhék és könnyen kezelhetők. De ha kialakul a nekrotizáló fasciitis, a baktériumok gyorsan elterjednek a szervezetben, s az izomburkot (fascia), az összekötő szalagokat, az izmok környezetében lévő szöveteket, az idegeket, a zsírszövetet és az ereket. A halálos zavart a szervezetben azok a baktériumok által termelt toxinok okozzák, amelyek elpusztítják a megfertőzött szöveteket, s többek között a végtagok elhalását eredményezik.
2. Meningococcus okozta agyhártyagyulladás
A meningococcus-betegség egy olyan fertőző bakteriális betegség, amelyet a meningococcus (Neisseria meningitidis) okoz. A betegtség légúti fertőzéssel terjed. Három fő klinikai formája van: az agyhártyagyulladás, a szeptikus forma és a tüdőgyulladás. A tünetek hirtelen jelennek meg, és halál órákon belül bekövethet. A túlélők mintegy 10-15 százalékánál pedig tartós idegrendszeri rendellenességek maradnak, beleértve a süketséget, a beszédzavarokat, a mentális retardációt, a bénulást, s a baktérium áldozatai elveszíthetik a végtagjaikat is.
Az N. meningitidis baktérium normálisan velük élhet az orr és a torok nyálkahártyáján, s nem okoz semmiféle problémát. A lakosságnak 5-10 százaléka is tünetmentes hordozó lehet. E hordozók már kifejlesztették az immunvédelmüket, de a fertőzést továbbadhatják. A betegség leggyakrabban a csecsemőket, serdülőket és a fiatal felnőtteket érinti. A kórokozónak jelenleg öt szerocsoportját különböztetik meg a Neisseria meningitidis A, B, C, W és Y törzset. Ezek közül a BC és Y a legtöbb baj forrása.
3. Chagas-kór
A Chagas-kór egy potenciálisan életveszélyes betegség, amelyet egy protozoon parazita, a Trypanosoma cruzi (T. cruzi) vált ki. A parazita jellegzetesen Latin-Amerikában fordul elő, ahol fekália és egy vérszívó rovar, a Triatoma, az úgynevezett "csók bogár" közreműködésével terjed. A WHO becsélése szerint világszerte 6-7 millió ember lehet fertőzött. Bár a betegség potenciálisan halálos, de gyógyítható, ha a kezelést a fertőzés után hamarosan megkezdik.
A kór két szakaszban folyik le. Az első, akut fázis körülbelül két hónapig tart a fertőzés után. Ebben a kezdeti fázisban a paraziták nagy számban keringenek a vérben, de a legtöbb esetben nincsenek vagy csdak enyhék a tünetek. A krónikus szakaszban a paraziták általában a szív és az emésztőrendszer izmaiban rejtőzködnek. Körülbelül minden harmadik beteg emiatt szenved szívrendellenességben, míg 10 százalék a megnagyobbodott vastagbél vagy a nyelőcső duzzanata és más emésztőrendszer problémák miatt szenved. A második szakaszban a szívelégtelenség vagy szívizom, illetve az idegrendszer károsodása miatt a fertőzöttek hirtelen meghalhatnak.
4. Cerebrovaszkuláris betegség vagy stroke
A stroke a lefolyását tekintve igen "egyszerű" betegség, hiszen ilyenkor egy véredény széthasadása vagy elzáródása megszakítja az agy vérellátását, s az oxigénhiány miatt károsodhat az agyszövet, amely súlyos maradandó zavarokat vagy halált okoz. A vérellátás megszakadása megakadályozza az oxigén- és a tápanyagellátást, s ezt súlyosan megsínyli az agyszövet. A WHO becslése szerint évente több mint 17,5 millió ember hal meg szív- és érrendszeri betegségekben, szívinfarktusban vagy stroke-ban.
5. MRSA
Az MRSA-fertőzést a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus, egy olyan baktérium okozza, amely ellenáll a legtöbb antibiotikumnak. Sokan hordozzák a baktériumot, s a legtöbb MRSA-fertőzés a bőrt éri. Azonban a kórházakban és egészségügyi intézményekben, az MRSA életveszélyes vérmérgezést okoz, illetve megfertőzi a műtéti hegeket. Az MRSA-fertőzés kezdetben egy közönséges piros, duzzadt és meleg, fájdalmas duzzanatként jelenik meg a bőrön. A fertőzés érintés útján terjed, de amilyen könnyű elkapni, olyan nehéz kimutatni, ez csak a laboratóriumi teszteléssel lehetséges. Ha fertőződés megtámadja a test tovább, mint egy bőrfertőzés, bizonyítani tudja, komolyabb.
Jelek az invazív fertőzés a magas hőmérsékletű 100.4F vagy 38C vagy annál magasabb, hidegrázás, általános rossz közérzet, szédülés, zavartság, izom fájdalmak, fájdalom, duzzanat és érzékenység a fertőzés helyén. Az invazív MRSA fertőzések szeptikus sokkhoz vezethetnek, de kialakulhatnak húgyúti fertőzések, a szív belső hártyájának gyulladása, amely a szívbillentyűkre is átterjedhet, tüdőgyulladás, szeptikus arthritis és osteomyelitis, azaz egy súlyos csont-fertőzés is.
Forrás: dailymail.co.uk