Új terápia
Nagyon kevés ember tudna minden pillanatban életet menteni, ha olyan váratlan helyzetbe kerülne, hogy hozzátartozóját darázs- vagy méhcsípés éri. Erre általában senki sem számít, amikor a nyaralást vagy kirándulást tervezi, pedig egyes előre nem jelezhető esetekben halálos veszéllyel jár.
Mivel megbízható vizsgálat nem létezik a rovarallergia előrejelzésére, a megoldás a kezelésében rejlik. Ha valakiről kiderült, hogy allergiás a méh- vagy darázscsípésre, akkor egy módszerrel néhány év alatt fokozatosan hozzá tudják szoktatni a szervezetét a méreganyag jelenlétéhez. Így amikor legközelebb váratlanul rovar csípi meg a beteget, mérsékeltebb lesz az allergiás reakció.
A kezelés, amit méregspecifikus immunterápiának nevezünk, gyárilag preparált, tisztított méh- és darázsméregoldatok injekciós kúráját jelenti. A méreg nagyon kis mennyiségével kezdve, az adagokat fokozatosan növelve, általában kétcsípésnyi méregnek megfelelő mennyiséggel folyik 3-5 éven át a kezelés (4-8 hetente 1-1 injekció). A betegek 85-90 százaléka 3-5 éven belül elveszíti túlérzékenységét, mert megszűnik a méreg elleni immunglobulin-termelés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rovarcsípés veszélyei
Ha óvatlanok vagyunk, a nyári melegben könnyen darázscsípés áldozatává válhatunk. Az állat a melegben felgyorsult életfunkciói miatt agresszívebbé válik, és ha csapkodással, hessegetéssel próbáljuk elűzni, könnyen támadásba lendül.
Legtöbben csak akkor szereznek tudomást e fajta allergiájukról, amikor már bekerült a méreg a szervezetükbe. A rovarcsípés-allergia főként gyereknél veszélyes, akiknél testi adottságaik miatt még intenzívebben jelentkezik a mérgezés.
A csípés pillanatában méreganyag jut a szervezetbe. A véráramba került allergén gyorsan szétterjed a testben, és nagy mennyiségű hisztamin felszabadulását eredményezi. Az így kialakult reakció általában veszélytelen, de annál, aki valamilyen allergiás megbetegedésben szenved, fokozottan fennáll a kockázat rosszullétre, légzőszervi elégtelenségre. A darázscsípés igen nagyfokú megterhelést jelenthet a beteg számára, előfordult már olyan eset is, amikor másodlagos betegséget, szívinfarktust okozott.
Ha már bekövetkezett a baj, és allergiás reakcióra utaló jelek vannak a beteg testén, azonnal forduljunk orvoshoz. Legveszélyesebbek a nyakat, szájat, szemet érintő csípések. A nyálkahártyába ürített méreg nyomán anafilaxiás sokk alakulhat ki, amely általában robbanásszerű hirtelenséggel következik be. Perceken belül kiütések jelennek meg a bőrön, a laza arcszövetek felpuffadnak, az ajkak megdagadnak, a torok összeszorul, a nyelv és a száj környéke megduzzad. Az ilyen beteg vérnyomása hirtelen leesik, szívverése szaporává válik, és szédülni kezd. A legsúlyosabb esetekben hörgőgörcs és sokk, majd légzésbénulás és keringésmegállás is bekövetkezhet.
Megelőzés
Ha az allergia jelenléte már ismert, célszerű magunknál tartani egy fecskendőt és egy adrenalinnal teli ampullát. Az adrenalin megfelelő adagjának az ampullából történő felszívására, majd beadására a felnőtt betegek általában megtaníthatók, de az ettől idegenkedők számára rendelkezésre állnak adrenalintartalmú önbelövő fecskendők is. Egyszerűbb esetben a háziorvos, a szakorvosi ügyelet is injekcióval csökkenti a reakció nagyságát, de a fulladásveszély vagy a súlyosabb tünetek már kórházi ápolást igényelnek.
Kiránduláskor nagyon kell vigyázni, hogy a kólás- és a sörösüvegeket a szabadban ne hagyjuk nyitva, mert a méhek, darazsak könnyen belerepülhetnek, s a szánkba jutva a csípést követően gégevizenyőt okozhatnak. Ilyenkor az ajkak, a nyelv és a száj belső része felduzzad, és elzárja a levegő útját. Ne várjunk, azonnal forduljunk orvoshoz! Egyszerűbb esetekben elegendő egy injekció, de előfordulhat, hogy kórházi kezelésre vagy gégemetszésre is szükség lehet.
Ha szabadba megyünk, lehetőleg ne használjunk édes illatú kozmetikumokat, ne vegyünk fel élénk színű ruhákat. Utazzunk zárt cipőben, hogy a talpunkat se érhesse csípés. Ne hessegetéssel és csapkodással kergessük el a rovarokat, mert azok védekezésből is támadásba lendülhetnek. Ha rovar száll a bőrünkre, ne próbáljuk agyoncsapni, inkább gyengéden söpörjük le.
Felhasznált irodalom: Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság hírlevele
