Az 50 felettieknek szóló Saga portál több mint 9000 ember válaszát tartalmazó felmérése szerint többen félnek gyógyíthatatlan mentális betegségektől, így például demenciától, mint ráktól vagy szívinfarktustól. Ez a félelem meglehetősen sokakat sarkall arra, hogy szakember segítségét kérjék. Az adatok azt mutatják, hogy 2010 és 2013 között négyszeresére emelkedett azok száma, akiket szakosodott intézményekben kivizsgáltak.
Demenciával foglalkozó klinikák szerint ugyanakkor az esetek többségében a páciensek egyszerűen csak szórakozottak, aminek hátterében sokszor munkahelyi stressz állhat. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy valójában milyen jelek utalhatnak arra, hogy aggódnunk kell saját vagy egy szerettünk memóriájának kihagyásaiért.
A felejtés normális
Úgy tűnik, irreálisan magasak a memóriánkkal szemben támasztott elvárásaink. A legtöbbünk nem panaszkodik, hogy ereje vagy étvágya elhagyná, de amint először elfelejtjük egy ismerős nevét, azonnal azt hisszük, hogy Alzheimer-kórban szenvedünk. Arra bezzeg sosem csodálkozunk rá, mi mindenre vagyunk képesek emlékezni - mondta el Barry Gordon, az amerikai Johns Hopkins Egyetem professzora, a memória világszerte elismert szakértője. Hozzátette, hogy a feledékenység abszolút normális. Ennek oka ugyanis, hogy agyunk - életünk megkönnyítése érdekében - igyekszik elkerülni, hogy túltöltődjön információkkal. Ha pedig eseménydúsan telnek a napjaink, több minden történik velünk, úgy több lehetőségünk van a felejtésre - ezáltal pedig memóriánk hibáztatására is.
Sube Banerjee, a Brighton és Sussex Orvostudományi Egyetem professzora szerint a memória bizonyos szempontból még javul is az életkor növekedésével. Az úgynevezett intelligens memória, amely olyan dolgokat takar magában, mint a biciklizés, a szókincs vagy hogy tudjuk, miként viselkedjünk az emberekkel, a korral sem gyengül.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Alapvetően normális, hogy elfelejtünk dolgokat. Különösen ahogy idősödünk, ahogy egyre több mindenre kell emlékeznünk, és ahogy lelassulnak agyunkban a kapcsolatok. Az igazság az, hogy csupán az emberek kis részénél alakul ki jelentősebb memóriaprobléma az agy valamilyen betegsége következtében.
Ha egy héten egyszer véletlenül rossz helyre tesszük a kulcsunkat, majd emiatt nem találjuk meg azonnal, akkor ez még nem gond. Ha viszont minden nap előfordul velünk, már intő jel lehet. Szintén nem baj, ha esetleg kimegy a fejünkből, hogy hol parkoltunk le az autónkkal, ha azonban nem emlékszünk rá, hogy melyik a mi kocsink, akkor ez már igen.
Az aggodalom jó jel
Barry Gordon szerint általában minél többet aggódnak az emberek, hogy baj van a memóriájukkal, annál kevésbé van komoly problémájuk. Egy tipikus Alzheimer-kóros beteg rendszerint nem sokat törődik memóriája állapotával, helyette inkább a barátai és a családtagjai teszik ugyanezt. Ennek hátterében sokszor az áll, hogy az agyat ért károsodás olyan területeket is érint, amelyek miatt sérülnek a beteg saját képességeiről kialakult ismeretei.
Ez is érdekelhet
Forrás: dailymail.co.uk
