Vajon milyen összefüggés van a jövedelem, a lakhely és a várható életkor között? Átlagosan miért halnak meg fiatalabban azok, akik szegényebb térségekben élnek? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet Egészség és Társadalom Lendület-kutatócsoport munkatársai, Bíró Anikó, Hajdú Tamás és Kertesi Gábor, illetve Prinz Dániel, a Harvard Egyetem kutatója. Áprilisban publikált tanulmányukról pedig az Index számolt be elsőként.
Elemzésükhöz 20 kategóriába sorolták az ország lakóit aszerint, hogy milyen jövedelmű településen laknak. Értelemszerűen a skála aljára kerültek a legszegényebbek, felülre pedig a leggazdagabbak. Ehhez a felosztáshoz a kilencvenes évek legeleje óta rendelkezésre állnak Magyarországon az egyes településeken lakó emberek jövedelmi adatai, melyeket az infláció hatását ellensúlyozandó átszámolták 2016-os forintértékre. Majd mindezt összevetették az adott település halálozási statisztikáival.
A szerzők minden esetben a 45 éves korban várható élettartamot számolták ki, mivel arra voltak kíváncsiak, hogyan alakul a közép- és időskorúak halandósága. A 90-es években (1991 és 1996 között), illetve az előző évtizedben is vizsgálódtak (a 2011 és 2016 közötti időszakot nézték). Eredményeik szerint a 2011-16-os időszakban a nők várható életkora a legszegényebb településeken 77,8 volt, míg a leggazdagabb tájakon 82,4. Férfiaknál ez a két szám: 70,8 és 77,7. A 90-es évek adataiban szintén megfigyelhető ez a különbség, de kisebb mértékben: nők esetében 2,4 év volt a differencia a legszegényebb és leggazdagabb területek között, férfiaknál pedig 5,9.
Az életmód és az ellátás is rosszabb a szegényebb régiókban
A kutatók nem elégedtek meg a számokkal, az okokat is igyekeztek felderíteni, ezért tanulmányuk második részében a várható élettartam különbségeit összehasonlították több olyan faktorral, amelyek szintén összefüggnek a jövedelemmel, illetve lakóhellyel. Szinte az összes feltárt különbség az egészségre vezethető vissza. A hosszas elemzésekből kiderül, hogy a legszegényebb településeken élők átlagosan egészségtelenebb életmódot folytatnak (kevesebbet sportolnak, többet dohányoznak), de több olyan körülmény is van, amely nem választás, szokás kérdése, hanem kényszerűség, például a fűtés és az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az alacsony jövedelműek inkább fával, szénnel és egyéb anyagokkal fűtenek (és lélegzik be az égéstermékeket), továbbá nehezebben jutnak el orvoshoz. A legszegényebb településeken több mint négyszer több a betöltetlen háziorvosi praxis, messzebb található a gyógyszertár, a rendelő, az itt élők pedig gyakrabban nem képesek megvásárolni a szükséges gyógyszereket, sőt a mentő is lassabban ér ki hozzájuk. A gazdagabb helyeken azért is magasabb a várható életkor, mert az emberek több pénzt tudnak költeni az egészségükre, illetve több szűrővizsgálatra járnak.
Ez is érdekelhet
A tanulmány szerzői mindezek alapján felhívják a figyelmet arra, hogy jelentősen csökkenthető lehetne a szegények halálozási aránya, ha az illetékesek nagyobb hangsúlyt helyeznének a körükben gyakoribb betegségek megelőzésére. Emellett természetesen fontos lenne azt is biztosítani, hogy a súlyos, de kezelhető betegségeket időben felismerjék és kezeltethessék az alacsony jövedelműek is.
