Bár a legtöbben a cápát vagy a szavanna ragadozóit tennék a legveszélyesebb állatokat tartalmazó lista élére, a legnagyobb gondot egy sokkal ártalmatlanabbnak tűnő rovar jelenti. Bizonyos szúnyogfajok évente több mint 700 ezer ember halálát okozzák azzal, hogy megfertőzik őket. Több kutatás is zajlik annak kivizsgálására, hogy a szúnyog mi alapján választja ki, hogy kit csípjen meg, ez az állatokkal szembeni védekezést is segítené - írja a hvg.hu .
Az egyik legsúlyosabb betegség, amelyet a szúnyogok terjesztenek, a malária . A fertőzés ráadásul azért érint egyre több embert, mert a szúnyogok kimondottan kedvelik a maláriások vérét. A kutatók egyik feltételezése szerint nem is annyira a malária érdekli az állatokat, hanem pusztán az, hogy valaki gyengélkedik, ezért kevésbé van ereje védekezni. Emiatt a szúnyogokat - amelyek a szaglásuk segítségével azonosítják az áldozataikat - feltehetőleg olyan vegyületek vonzzák, amelyek a legtöbb beteg ember szervezetében termelődnek.
Sajtszagra szállnak a szúnyogok
A rovarokat három évtizede tanulmányozó holland Bart Knols és kollégái a leghatékonyabb csapdát igyekeztek megtalálni. Rájöttek, hogy a moszkitókat a legjobban a jellegzetes belga limburger (a pálpusztai rokona) szaga vonzza, de az igazán hatékony csapdának az emberi lélegzést imitáló szén-dioxid-forrást is kellene tartalmaznia. Knols és kollégái most egy olyan módszeren dolgozik, ahol maguk az emberek lennének a csalik, a szúnyogok azonban mégsem tudnának eljutni hozzájuk. Az afrikai házakban a szúnyogok előszeretettel repülnek be a tető és a fal közötti résbe, de az EU-s támogatású projektben megálmodott, átalakított házakban az emberszagra érkező vérszívók nem zsákmányra lelnének, hanem mérgezett csövekbe jutnának.
Bár a klímaváltozás miatt eddig csak délebbre ismert szúnyogtörzsek is mind jobban megvetik a lábukat Magyarországon, egyelőre komolyabb betegségeket itt nem terjesztenek. Igaz, a maláriaszúnyog már nálunk is megtalálható - kedvelt helye például a Tisza-tó -, a fertőzés terjedéséhez szükség lenne a betegség kórokozójára is, amely eddig nem jelent meg az országban.
Évek óta létezik ugyanakkor nálunk is egy program (az úgynevezett szúnyog-surveillance), amely az idehaza nem őshonos és járványügyi szempontból esetleg számottevő csípőszúnyogfajokat követi nyomon. Méréseik szerint az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus) már megtelepedett nálunk, járványügyi szerepük azonban vitatott. A fertőzések terjesztése szempontjából fontosabb ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) csak "pontszerűen fordul elő", és bizonytalan, hogy megél-e nálunk.