Csak ellenőrzött gombát fogyasszunk!
Azok az években, amelyekben az esős, meleg, páradús nyáron, enyhe őszön kedvez az időjárás a gombák szaporodásának, nemigen ússzuk meg mérgezések nélkül . Minden felvilágosító munka és figyelmeztetés ellenére minden évben szed áldozatokat a vadon termő gombák fogyasztása. A laikus gombagyűjtők nemegyszer összetévesztik a vadon termő ehető gombákat az azokhoz külsőre nagyon hasonlító, ám mérgező fajtákkal.
A gyilkod galóca a legmérgezőbb
A legsúlyosabb, nagyobb részt halálos kimenetelű mérgezéseket a gyilkos galóca okozza , amelyből már a kosárba került töredék is veszélyes lehet. Legalább ezt a fajtát biztonsággal fel kellene tudnia ismerni mindenkinek, aki gombázásra adja a fejét. A gyilkos galóca kalapja fehér, barna vagy zöldes színű, lemeze fehér, gallérja és bocskora is van.
A gombamérgezés elkerülésének a legbiztosabb módja, ha a gyűjtő az erdőn-mezőn szedett gombákat a legközelebbi piacon vagy egyéb gombavizsgáló helyen szakemberrel átnézeti - a vizsgálat ingyenes. Ha pedig megtörtént a baj, a legfontosabb, hogy a mérgezés után a beteg a lehető legsürgősebben szakszerű segítséget kapjon.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mélyhűtött halál?
Az utóbbi években a gombamérgezések száma megemelkedett , évente átlag 65 fő megbetegedése fordul elő. A gombamérgezéses esetek száma erősen függ az időjárástól: száraz, forró nyarakon, illetve az esős, de hideg hónapokban kevés a gomba, értelemszerűen ritkább az ilyen baleset is.
Annál inkább megszaporodik a gombamérgezések száma a csapadékban gazdag, meleg időszakban. Ugyanakkor az is előfordult, hogy csak hetekkel a gyűjtés után történt meg a mérgezés, mivel a nagyobb mennyiségben talált gombát addig mélyhűtőben tárolta a gyűjtő. A mérges gomba ugyanis feldolgozott állapotban ugyanolyan veszélyes, mint frissen: sem a fagyasztás, sem a szárítás, sem a főzés során nem veszíti el méreganyag tartalmát.
A galóca a legveszélyesebb gyilkos
A gyilkos galóca és a rokon gombafajok fogyasztása phalloidinmérgezést okoz, amely a májsejteket súlyosan károsítja. Mivel ez a gombafajta a legveszélyesebb, ezért ennek leírását közöljük: A gyilkos galóca júniustól októberig erdőtalajon, főleg tölgyfák alatt terem. Fiatal állapotban fehér, tojáshéjszerű zárt burok veszi körül. Ekkor még tojáshoz hasonlít, kettévágva azonban a benne fejlődő kalap és tönk könnyen felismerhető.
A kifejlett példány kalapja 5-15 cm átmérőjű, színe olajbarna, zöldesbarna, sárga, zöldessárga, sőt fehér is. Sugarasan selymes, szálas felülete rendszerint csupasz, bár ritkán fehér burokmaradvány is lehet rajta. A lemezei 8-12 mm szélesek, sűrűn állók, fehérek, a tönkre felkanyarodóak, a kalap széle felé kiszélesedők. A tönkje 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag, csaknem henger alakú, lefelé vastagodó, fehér alapon kalapszínű márványozottsággal. Jól fejlett fehér gallérja, bocskora van - ez megkülönböztető jegye! A húsa puha, hófehér színű. Fiatalon szagtalan, az érettebb példányoknak azonban kellemetlen nyers burgonyára emlékeztető szaga van. A fehér példányok az ehető csiperkéhez hasonlóak, de a csiperkéknek kezdetben rózsaszín, majd sötétbarna lemeze van, és bocskoruk nincs.
Sürgősen forduljunk orvoshoz!
A gomba azonosítása gombamaradványokból, spóraszemcsékből mikroszkópos meghatározás útján történik, ezért szükséges, hogy a mérgezettel együtt ételmintát, tisztítás utáni hulladékot, gombamaradványt is küldjenek. A gyilkos galóca mérgezés esetében hánytatás, vagy hashajtó csak akkor alkalmazandó, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg nagyfokú szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel rontja.
Gombamérgezésben , sok más egyéb mérgezéshez hasonlóan, indokolt az orvosi szén adása . Másik feladat lehet a helyszínen a hányáscsillapítás, injekciós formában. Annak ellenére, hogy a beteg hány, indokolt gyomormosás alkalmazása is, mivel a gyomorfal redői közül a méreganyag lassan továbbra is szívódik fel. Szükség lehet infúziós folyadék- és ionpótlásra.
Fontos tanácsok gombarajongóknak
Csak az vállalkozzon gombagyűjtésre, aki legalább a gyilkos galócát biztonsággal fel tudja ismerni, de érdemes alapfokú gombaismeretet szerezni. (Ma már sok jó gombász könyv vásárolható, több alapfokú tanfolyam indul.) Meg kell mutatni a gyűjtött gombát gombaszakértőnek : csak az általuk ellenőrzött gomba fogyasztható teljes biztonsággal. Az átvizsgáláshoz a teljes, gyűjtött mennyiséget kell bemutatni a szakértőnek, nem csak egy - egy példányt!
Az ehető gombákban lévő fehérjék, aromaanyagok is okozhatnak allergiás-, gyomor-béltüneteket egyes személyeknél (pl. a szürke tölcsér gomba fogyasztásánál, az ilyen gombafajt javasolt keverten fogyasztani más ehető gombákkal.). Néhány gomba alkohol fogyasztásával együtt okoz tüneteket (pl. ráncos-, kerti tintagomba, változékony tinóru, illatos pereszke). A gombás ételek nehezen emészthetőek, ezért egyszerre nagy mennyiségű, ehető gomba fogyasztása is okozhat megbetegedést. Kisgyerekeknek nem javasolt gombás étel (6 éves kor alatt).
Tévhitek a gombákkal kapcsolatban
A köztudatban elterjedt néhány hiedelem, amelyek legfeljebb egyes gombafajtákra igazak, de általánosítva nagyon veszélyes babonáknak számítanak csupán. Például tévhit, hogy a kalapbőr lehúzásával a gombát méregteleníteni lehet. (például a gyilkos galóca a kalapbőr lehúzása és forrázása után is megtartja a méreganyagát.). Hasonlóan veszélyes lenne abban bízni, hogy a csiga által megrágott gombák ehetőek. A csiga hidegvérű élőlény, az anatoxint le tudja bontani, ellentétben az emberrel.
Téves hiedelem az is, hogy csak az a gomba mérgező, melynek húsa vágáskor elszíneződik (például a gyilkos galóca húsa fehér marad) Van, aki úgy hiszi, hogy a "rossz" gombák külsőre is taszítóak, például nyálkás felszínűek, vagy rossz szagúak. Sajnos, nem így van: például a legveszélyesebb galócafélék többnyire kifejezetten szép gombák. Más abban bízik, hogy a gomba főzővizébe mártott kanál elszíneződése fogja majd figyelmeztetni a mérges gomba jelenlétére , de ennek az oxidációs folyamatnak semmi köze a gomba ehető vagy mérges voltához.
Ez is érdekelhet
