Mostanában ismét olyan érzésünk lehet, hogy egyre fiatalabbak egyre brutálisabb tetteket követnek el - nem ritkán az iskolában. Csoportos verés, bullying, brutális támadás, késelés... csak az utóbbi hetekben. A közvélemény ilyenkor hajlamos példás büntetést, akár elzárást követelni. De biztos, hogy ez a legjobb út akkor, ha tizenkét, tizennégy évesekről beszélünk? Hiszen még gyerekek, és a tetteik legalább annyira a körülöttük élő felnőttekről és a teljes társadalomról beszél, mint róluk. Arról nem szólva, hogy a bezárás nem sokat javít a dolgokon, rontani viszont nagyon is tud, hiszen az ottani közeg sokszor csak tetézi a traumákat, ami nem igazán jó alap az újrakezdéshez.
Amikor egy
kamasz ellopja a szép ruhát a boltból vagy indulatból összeveri az
osztálytársát, aki maradandó sérüléseket szenved, akkor törvényt sért? A válasz
igen, még akkor is, ha sok esetben egyszeri esetnek tűnik a külső
szemlélő szerint. De mi történik akkor, amikor megszületik az ítélet, és
börtönbe kerül? Ahogy a börtönkapu bezárul, a külvilág számára nem látható a
további életszakasz.
„A börtönben az autonómia elvész. Ez egy szeretetlen közeg, amelyben
az erőkultusz uralkodik. Mindez hatványozottan igaz a fiatalkorúak börtönére. Márpedig egy
ember személyiségfejlődésében a fiatalkori börtönélmény csak ártani képes – mondja
Dr. Solt Ágnes, a Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztály Tudományos
Főmunkatársa. - Tudni kell, hogy több
kockázati tényező is van, amelyek együttállása hajlamosíthat a
későbbi bűnelkövetésre, a kriminalizálódásra. Ezek között vannak személyes
tulajdonságok, lehetnek veleszületett hajlamok, de a környezeti elemek dominálnak.
Mindennél fontosabb a neveltetés, a szűkebb, majd idővel a tágabb
környezeti minták. Leegyszerűsítően azt mondhatjuk, hogy
egy gyereket a bűnelkövetés útjára terelni a legnagyobb valószínűséggel az
elhanyagoló nevelés vagy inkább "tartás" tud, amelyben nem kapja meg a
számára elengedhetetlen szeretetet, gondoskodást, figyelmet.”
Ha egy gyerek
szegénységben nő fel, és csak egyfajta világképet lát maga körül, akkor nem csoda, hogy követi
a mintákat. Ha azt látja, hogy az apa a kocsmából hazatérve megüti az anyját vagy hogy
a kisboltban lopni „normális”, mert enni azért kell, és a szomszéd fia „már
ki is jött a sittről”... a bűn fogalma elmosódik.
„Vannak olyan tünetek, amelyek valószínűsítik a későbbi bűnelkövetést, de törvényszerűen megmondani nem lehet, hogy az egyik kisgyermekből biztosan elkövető lesz, a másikból biztosan nem. Az agressziókezelési nehézségekkel küzdő, magatartászavaros gyermek esetében nyilván esélyesebb az erőszakos viselkedés, mint egy megfelelni vágyó, szelíd társánál. De ezek a tünetek már a veszélyeztetettség tünetei, azt mutatják, hogy valami nincs rendben benne és körülötte - magyarázza Solt Ágnes. - A mérgező családban felnövő gyerekek a leszakadt, kirekesztett kisközösségek leggyengébb pontjai. Az antiszociális személyiségjegyek diagnosztizálhatóak a legkorábban, ezt követően pedig az antiszociális viselkedés, az erőszakos magatartás, amelyekből előre lehet jelezni a bűnelkövetés nagyobb valószínűségét. A bűncselekményt megelőzően rendszerint kimutathatók olyan cselekedetek, amelyek - ha nem is jogsértőek - deviánsnak bélyegezhetők. A bűnelkövető fiatalok körében már kisiskolás korban is gyakoribb az agresszív, antiszociális magatartás: a verekedés, mint jellegzetes reakció kétszer akkora valószínűséggel fordul elő náluk, mint a jogkövetővé válók esetében.
Ha a szülők inkompetensek, nemtörődömök, vajon a gyerekek környezetében bárki más tudja pótolni az odafigyelést? "Nagyon sok múlik az oktatási intézményen, a tanárokon. Saját kutatásom egyik eredménye az volt, hogy a pedagógusi segítségnyújtás esetén a veszélyeztetett, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kétharmada jogkövetővé vált, míg ha ez elmaradt, akkor ugyanezen gyerekek kétharmada lett később bűnelkövető.
A KSH hivatkozva a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség adataira, 2022-ben kétezer gyermekkorú (14 év alatti) és közel nyolcezer fiatalkorú (14-17 éves) elkövetőt rögzített oldalain.
A fiatalkorúak börtönben töltött élete az egyik olyan
tabu, amiről nem beszél a társadalom. Különben nagyon kemény dolgokkal kellene szembesülnie. Például azzal, hogy a börtönbeli szexuális
erőszakot leginkább fiatalkorúak intézetében követik el, fiúk fiúkon. Gondoljunk bele: egyrészt tizenéves gyerekekről van szó, másrészt nagy különbség lehet egy gyilkosság miatt ülő agresszív tizennyolc éves, és egy lopás miatt bekerült, visszahúzódóbb tizennégy éves között. Szomorú, hogy akik összezárják őket, megvédeni nem mindig tudják a gyengébbet - sajnos ismerünk néhány halálos végű bántalmazást az elmúlt évekből.
"Előfordul, hogy egy bekerülő, heteroszexuális fiatalnak egyáltalán nem volt korábban intim
élménye, a börtönben azonban áldozattá válik – mondja Fliegauf
Gergely kriminológus, pszichológus. - Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az ENSZ
Gyermekjogi Egyezménye alapján mindenki gyerek, aki tizennyolc év alatti. Ehhez képest
a „fiatalkorú” szó egy büntetőjogi kifejezés, amely korosztály szerint sorolja
be az elkövetőt. Polgári jogi értelemben pedig korlátozottan cselekvőképes,
vagyis nem teljesen felnőtt. Mégis, valójában gyerekekről beszélünk. És akkor
gondoljunk bele, hogy ezek a tizennégy és tizennyolc év közötti gyerekek ott vannak az
intézményben, és erőszakoskodnak egymással. Rettenetes kimondani, de a saját
tapasztalatom alapján azok a legerőszakosabbak, akik gyermekvédelmi intézményben
nevelkedtek. Mivel már ezekben az elvileg a védelmükre létrehozott
intézményekben történik a gyerekek között szexuális erőszak, és ami viselkedésformát ott megtanultak, azt viszik át. És az a gyerek, aki áldozat lesz a börtönben, lesz később ismét elkövető. Nagyjából arról
beszélhetünk, hogy ez egy erőszak-, vagy inkább ördögi kör…”
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Úgy tudnám megfogalmazni: olyan ez, mint egy vírus. Egy soha véget nem érő, gyógyíthatatlan kór, ami apáról fiúra száll, öröklődik, és mi csak szélmalomharcot vívunk ezzel az egésszel eredménytelenül, sikertelenül, eszköztelenül. A férfi iszik, drogozik, gyógyszerezik, veri az egész családot - köztük a gyerekeket is -, a kicsik ebben nőnek fel, ez lesz a minta. Számukra ez a család, ez az otthon, ez a természetes, ők is így fogják majd kezelni a problémákat, egyáltalán nem várhatunk tőlük mást. (egy gyermekjóléti szolgálat vezetője) (Forrás: Dr. Garai Renáta)
A börtönbe kerülve
olyan közegben találják magukat, amelyben katonás rend uralkodik intézményi
szinten, a bezárt ajtók mögött pedig folyamatos a harc. Az első mondat, amivel
szembesül, könnyen ez lehet: „A köcsögöm leszel vagy a csicskám?” – így hangzott
el a hírhedt mondat a Bebukottak című filmben, a nyolcvanas évek közepén, amely
akkoriban sokakat megrémített.
„Szaknyelven reluktanciának hívják, amikor én magam, mint állampolgár,
azért mert valaki bent van a börtönben, elítélem, és a börtönártalmakkal szembeni
passzív tenni nem akaró magatartást tanúsítok. Csak egy szemléletes példa. A
bűnt, amit elkövet egy illető, képzeljük el úgy, mint egy teniszlabdát, ami
férgekből áll. De a saját szerencsétlensége, élete, előzményei, ugyanilyen férgekből
áll, viszont stadion méretű tömeget alkot! Mindenki arra koncentrál, hogy a
bűne mekkora, vagyis a teniszlabdányi féregre. De látnunk kell, hogy ott van a
stadion, és arra vakok vagyunk… – magyarázza Fliegauf Gergely. - Amikor a kilencvenes években, börtönben dolgoztam
nevelőként, sokszor kellett azzal szembesülnöm, hogy a fiatalkorú intézetben
tapasztaltak rendkívül károsan hatottak a fogvatartottak személyiségére. Akik
ott kitanulták az erőszakot, azok sajnos a felnőtt intézetekben is folytatták.
Később, a 2010-es évek derekán volt alkalmam pár gyermekotthonba látogatni.
Meglepetten tapasztaltam, hogy az ott lévő gyermekek ugyanazt a szlenget
használták, mint a felnőttek a börtönökben. Ilyen szó volt például a „befegyelmiztetés”,
ami azt jelentette, hogy addig szívatnak valakit, amíg annyira kikészül, hogy
önmaga vagy mások, esetleg a személyzet ellen fordul. Ennek a bullyingnak a
börtönben az volt a következménye, hogy az illető fenyítést kapott, ami
megnehezítette a szabadulását, ha lehetőség volt a feltételes szabadságra
bocsátására. Akár évek múlhattak ezen.
A gyermekeknél az ilyen fajta bullying
eredménye az lehet, hogy a gyermek egyre szigorúbb körülmények közé kerül,
például központi speciális gyermekotthonba. Ezek a közösségen belüli
csoportdinamikák emlékeztetnek az orosz rabhierarchiára, amely piramidális
felépítésű, de az amerikai börtöngeng-szerveződésre is, amely inkább hálózatos
felépítésű. Az évek során számomra igazolódott, hogy a fegyintézetekben
tapasztalható informális struktúra a bűnözés "keltetője", annak alapoz meg, hogy
a szabadult rabok olyan családokat alapítsanak, ahol mindennapos az erőszak, és
az ott született gyerekek kimaradjanak az iskolából, és később különféle
intézményekbe kerüljenek. Körülbelül százötven európai börtönt láttam
belülről. A rendszerük közötti különbség röviden úgy fogalmazható
meg, hogy minél inkább képes az adott ország szembesülni a saját társadalmi
problémáival, annál inkább békésebb és rendezettebb a rabok sorsa. Ugyanakkor tabusított problémák minden országban vannak. Egy
lehetséges, de korántsem könnyen elérhető cél tehát a gyermekvédelemről
folytatott nyílt kommunikáció.”
Ez is érdekelhet
A gyerekek egy társadalom legsebezhetőbb tagjai közé tartoznak, ennek ellenére úgy tűnik, hogy mind a közvélemény, mind pedig a politika elfogadja bebörtönzésüket. Pedig egyre több bizonyíték van a börtön borzasztóan káros hatásaira. A fogvatartott gyermekek jelentős része drogproblémákkal, tanulási nehézségekkel, mentális és egészségügyi problémákkal küzd, borítékolhatóan volt tanúja vagy tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot. A fiatalok alapvetően érzelmileg sebezhetők, így nagyobb valószínűséggel nehezebben élik meg a külső személyes kapcsolatok elvesztését, mint a felnőttek. (David Scott angol kriminológus)
Ahhoz, hogy a bűn ismétlődő folyamatát meg lehessen törni, szükséges volna minél több rehabilitációs program,
amely során olyan dolgokat tanulhatnak a fiatalok, amelyek segítik
visszatérésüket a társadalomba. Vajon lehetséges-e ez? Elég egy szakma,
érettségi vagy más hasznos tudás? Van elegendő pszichológus, pszichiáter, aki segít továbblépni?
