A 4-éves Killian és anyja hazafelé tartottak egy születésnapi partiról, amikor jégeső kapta el őket, a kocsi megcsúszott, áttért a szemközti sávba és frontálisan ütközött egy másik autóval. Az ütközés következtében a gyermek feje olyan erővel mozdult el, hogy a rántás elszakította Killian szalagjait a nyakánál, s a fejét csak egyéb nyaki szövetek tartották a helyén. A lefejezés tulajdonképpen nem helyes kifejezés, hiszen a fej nem vált el a testtől, s esetenként a gerinc sem szakad el.
Dr. Toba Niazi, a gyermekgyógyászati idegsebész, a miami Nicklaus Gyermekkórház specialistája (ugyan nem vett részt Killian kezelésében, de ismeri ezt a fajta sérülést) elmondta a livescience.com-nak, hogy amikor ilyen sérülés bekövetkezik, a nyaki szalagok elszakadnak, s a fej jobban képes elmozdulni, mint szabadna. Következésképpen, ha a sérülést nem ismerik fel idejében, az az agytörzs sérülésével járhat. Márpedig ez az a terület, amely ellenőrzi a légzést.
A pontos halálozási arány az ilyen típusú sérülés esetében nem ismert Niazi szerint, aki elmondta azonban, hogy az autóbalesetben életüket vesztő embereket nem mindig viszik boncolásra a halálos sérülések azonosítása érdekében. Egy 2005-ös tanulmány, amely a belső lefejezéses sérüléseket vizsgálta egy philadelphiai kórházban, megállapította, hogy több mint 17 év alatt, 16 gyermek fordult meg ilyen sérüléssel az intézményben, de csak öt maradt életben.
A sérülés orvosi nevén atlanto-occipitalis diszlokáció (atlas a legfelső gerinccsont neve, a occipitalis csont pedig a koponya alsó részét alkotja hátul). A sérülést a köznyelv ostorcsapásként ismeri, s éppen ennek megakadályozására van minden autó fejtámlával felszerelve. De pontosan ezért figyelmeztetnek az orvosok, hogy a gyermekeket bizonyos korig, méghozzá tovább, mint ahogy az manapság általános (azaz 2 éves koron túl is), a menetiránynak háttal kellene utaztatni. A lassulás hatásától ugyanis a legjobb gyermekülés sem véd meg, hiszen a nagy lassulás miatt a gyermek feje óriási energiával előrelendül. A sérülés nem véletlenül háromszor gyakoribb gyermekeknél, mint felnőtteknél állítja egy 2015-ös tanulmány. Ennek oka részben az, hogy a gyermekek feje sokkal nagyobb a testükhöz képest, mint a felnőtteké, másrészt a gyermekek fejletlen izomzata és kötőszövetei nem képesek féken tartani a fej tömegét. Ráadásul a gyermekek szalagjai lazábbak - mondta Niazi –, ami önmagában is sokkal valószínűbbé teszi a sérülést a gyermekek esetében. A szalagszakadásokat – ha más baj nem történik –, ha lassan is, de meg lehet gyógyítani.
A következő videóban jól követhető, hogy a gyermek különböző pozíciókban, és védőeszközök használata mellett mekkora veszélyeknek lehet kitéve komoly ütközés esetén.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A túlélési esélyek növelése érdekében fontos, hogy rögzítsék a fejet és a nyakat. Killian esetében a szakszerű helyszíni ellátás nagyban hozzájárult a gyermek életben maradásához. A kezelés során a károsodott területet mindig mozgásképtelenné kell tenni. A külső merevítés helyett, amely nem mindig megfelelő, Niazi olyan műtétet javasol, amelynek során rudak, huzalok vagy csavarok gondoskodnak a koponya és a gerinc kapcsolatának megjavításáról.
Ez is érdekelhet
Az említett 2015-ös tanulmány megállapította, hogy a belső lefejezés egy olyan szalagsérülés, ami valószínűtlen, hogy akár hosszabb ideig tartó külső rögzítés mellett is képes volna a spontán gyógyulásra, azaz mindenképpen sebészi, és szükség esetén idegsebészi beavatkozást kíván. Forrás: livescience.com
