Az erkölcs
kétarcú. Több kutatás
is foglalkozott már a magyar paraszti életben előforduló kriminalisztikai
ténnyel a leányanyák szégyenéről, a titkokról, amelyekről suttogtak a
faluban. Mindenki tudta, végül mégsem tudta meg senki. A szegénység jelentette
kényszerhelyzetből fakadó tettnek ítélte a faluközösség a csecsemőgyilkosságot,
egyfajta méltányolható, kétségbeesett megoldásnak, még ha kimondva nem is
megbocsáthatónak.
A XXI. század társadalmai már egészen másképp
vélekednek, ezt a bűnt is törvényes keretek között, büntetéssel járó
cselekménynek tartják. Ma, amikor megfelelő
védekezéssel egy nem kívánt terhesség elkerülhető, nehezen értelmezhető,
amikor valaki kiolt egy épphogy létrejövő életet. Etikai dilemmát jelenthet az is, hogy egy legfeljebb tizenkét hetes magzatot törvényesen is "nem létezővé lehet tenni". Sokakban felmerülhet a kérdés: ha egyszer adott, hogy valaki törvényes keretek között kérje a
várandóságának megszakítását, miért nem él ezzel a lehetőséggel. Ha minden kötél szakad, még mindig ott a kórházi inkubátor, az örökbeadás.
Magyarországon évente megközelítőleg húsz újszülöttgyilkosságot derítenek fel, de az ilyen bűncselekmények tényleges száma feltételezések szerint ennek akár többszöröse lehet.
A csecsemőgyilkosságok megelőzése szempontjából kiemelkedő lehet a családon belüli és az iskolai szexuális nevelés.
"Minden iskolában jelen vannak az
iskolavédőnők, szociális munkások és jó esetben iskolapszichológus is.
Legegyszerűbb már az alapoktól kezdeni a prevenciós munkát azért, hogy a fiatalok értéknek tekintsék az
életet, és a nem kívánt gyermekek meg se foganhassanak. Ehhez
megfelelő edukációra van szükség, a fiatalok szervezett szexuális
felvilágosítására és a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférés lehetőségére” –emeli
ki Gitidiszné Gyetván Krisztina, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke. "Mostanság érzékeny téma, hogy ki és milyen
tartalommal tarthat szexuális felvilágosítást egy oktatási intézményben. A védőnőknek,
iskolavédőnőknek segítség lenne, ha szexuálpszichológusok is részt tudnának
vállalni ebből a komoly feladatból. Így a fiatalok megkaphatnák a koruknak megfelelő,
helyes információkat egy pontosan erre felkészített szakembertől, aki tudja,
milyen kérdések fogalmazódhatnak meg bennük, és milyen problémáik vannak.”
Az újszülöttgyilkosságok mögött számos társadalmi
tényező áll, de mindenképp jelentősek a pszichés okok. A szülés
utáni évben az anyák mentális egészsége fokozottan sérülékeny, ezért fordul elő annyi úgynevezett posztpartum depresszió és szorongásos zavar. A „baby blues” (poszpartum blues) átmeneti állapota a szülést követő egy
héten belül jelentkezhet. Ennek komolyabb fokozata a depresszió megjelenése,
amely minden tizedik nőnél előfordul. „Ez a szülést követő egy éven belül jelentkező, két hétnél tovább tartó,
a legtöbb esetben orvosi beavatkozást és kezelést igénylő állapot. A
későbbi szüléseknél magas (30–50 százalékos) a visszaesés aránya. Ezt összefogja a
hormonális rendszer megváltozása, ötvözve párkapcsolati problémákkal,
stresszel, korábbi pszichés betegségekkel. Az állapot az anya rendkívül bizarr
viselkedését hozhatja magával, amelyben akár téveszmék,
hallucinációk is megjelenhetnek” - magyarázza a szakember.
A szakemberek közül a védőnők látják a legtöbbet a gondozott kismamákat a negyven hét során, az ő szerepük tehát a felismerésben kiemelkedő. Velük osztják meg félelmeiket, szorongásaikat és kérdéseiket a nők. „Ezekkel a várandós anyákkal nagy odafigyeléssel foglalkozunk Magyarországon, és nem is ők az újszülött gyilkosságok elkövetői. Láthatatlan az a hatalmas prevenciós tevékenység, amelyet a védőnők végeznek, nekik köszönhető, hogy egy-egy tragédiát sikerül elkerülni. Megszólítják a válsághelyzetben lévőket, bizalmas kapcsolatba kerülnek, gondozásban részesülnek sokszor oly módon, hogy a környezet akár tudomást sem szerez a terhességről. Az érintett akár anyaotthonban élhet, esetleg nyílt vagy titkos örökbefogadással megoldható a biztonságos jövőjük. A védőnők - akik a Családvédelmi Szolgálatoknál, iskolákban és a kórházakban is megtalálhatók - partnerek ebben, és civil szervezetekkel is kapcsolatban állnak."
Azok a nők tehát, akik egy eltitkolt várandósság
után megölik az újszülöttjüket, nagy eséllyel nem kerülnek a védőnők látóterébe, csak ha már megtörtént a baj. "Pedig számos lehetőséget
tudnánk számukra felajánlani. Sajnos nem jutnak el hozzánk."
Az elsődleges -
kívülálló számára nehezen érthető – tényező az, hogy az illető nő abban reménykedik,
amikor titkolja a várandósságát, hogy a gyermek nem születik meg. Vagyis
teljesen irreális képet hordoz magában, hogy talán halva születik a baba, vagy már a méhen belül elhal a terhesség, és akkor meg nem
történtté lehet tenni az egész eseményt. "Kilenc hónapon keresztül abban a
téveszmében él, hogy nem is létezik a hasában növekedő
magzat”- fejti ki az elnök.
A hírek mindig magányos elkövetőről szólnak, csakhogy ez korántsem ilyen egyszerű.
"A titokjátszma önmagának és a környezetnek szól, akik felől valamilyen módon
elnyomást, tiltást, elítélő magatartást feltételez a későbbi elkövető. A
közvetlen család és a tágabb lakókörnyezet számára a terhesség ténye sok
esetben gyanított vagy tudott esemény, mégsem reagálnak. A szégyen forrása
mindig a környezet. Ők kilenc hónapig végigasszisztálják az alapvető
hazugságot. Közöttük vélhetően több olyan nő is él, aki korábban már szült, aki pontosan tudhatja, érezheti
az állapotot, mégsem mondanak, tesznek semmit" - világít rá a szakember. Vagyis az igazságszolgáltatás egyetlen embert sújt, miközben bőven lehetnek cinkostársak, sőt, akár bántalmazók, kimondva-kimondatlanul felbujtók.
A bűnügyi statisztikákat áttekintve feltűnik, hogy a börtönbe került nők többsége életellenes bűncselekmény miatt ül. Bármennyire hihetetlen, látszólag több női elkövetőre
jellemző az erőszakos cselekmény.
„Ez
azt jelenti, hogy az életellenes bűncselekményekért bekerült nők aránya
magasabb az összes fogvatartott nő között, mint az ugyanilyen büntetőkategóriával bekerült férfiaké az összes
férfi fogvatartotthoz viszonyítva” – állapítja meg Fliegauf Gergely
kriminológus, pszichológus. Életellenes, vagyis az élet kioltása volt a cél, és akár meg is halt a bűncselekmény sértettje – magyarázza a szakértő, majd mégis a férfiakról kezd beszélni, mert mint mondja, a téma értelmezhetetlen nélkülük. „Ők inkább vagyon elleni bűncselekmények miatt
vannak bent: rablásért, lopásért.”
„Az esetek nagyobb részében a másik oldalon
ott a sanyargató házastárs vagy élettárs, akivel egy helyen él, egy ágyban
alszik a saját félelmei között megragadt nő. Ezenkívül ott van még az ellenséges, rosszindulatú rokonság, és feltételezhetően egy pletykás
lakóközösség, akik elől a terhességet titkolják. Öltözködéssel, különböző
kitalált indokokkal igyekeznek alátámasztani a magzat ’nem létét’. De nehogy
azt higgye bárki is, hogy ez csak falun történik! Ugyanúgy lakótelepen, városi
körülmények között is, akár egy kívülről tökéletesnek látszó családban. És a vége az, hogy nejlonzacskóba tett, pokrócba becsavart csecsemőket
találnak…” – folytatja Fliegauf Gergely. „Amikor ezek a nők bekerülnek a börtönbe, az
ott lévő vagyon elleni bűncselekményt elkövető nők - szó szerint - fenik a
fogukat és a körmüket rá. Miközben az elkövetőt az egész bűncselekmény ténye
rendkívül durván traumatizálja, a rokonság is megszakítja a kapcsolatot velük,
ezért elkerülhetetlenül még jobban elszigetelődnek. Pedig ezen elkövetők többsége életében először lát börtönt
belülről. Nem túlzás földi pokolnak nevezni azt a lelki és fizikai állapotot, amelyet
átélnek.”
A börtönbe került
nők számára a legnagyobb szenvedést az okozza, hogy elszakítják őket a gyermekeiktől. Míg egy férfi számára a bezártság a szabadság teljes elvesztését jelenti,
azt, hogy nem motorozhat, szórakozhat, ahogy neki tetszik, addig egy nőnek a gyermek
hiánya fáj a legjobban. Amikor pedig szembesülnek egy újabb fogvatartott
érkezésével, aki megölte a saját gyermekét, minden elfojtott gyűlöletük rá
irányul.
„Minden egyes életellenes bűncselekményben
egyértelműen felfedezhető a szexuális töltet. A csecsemőgyilkosságot elkövető
nők jellemzően szerencsétlen helyzetben vannak már a saját családjukban is.
Borítékolható, hogy nem figyeltek rájuk eléggé, akár rendkívül fiatal, akár
családos nőről beszélünk. Lehet, hogy úgy esett teherbe, hogy azt titkolnia
kellett. Itt említsük meg a férfit, aki nyilvánvalóan kiemelt szerepet játszik a
teherbeesésben, és kihasználta a nőt, minimum érzelmileg. A szexualitás, amelynek
gyermek lett az eredménye, nem egy kiegyensúlyozott, érzelmileg stabil
helyzetben történt. A vélhetően rút módon viselkedő, vagy teljesen éretlen
férfi, aki lélekben inkább tekinthető gyereknek, nem is tud mit kezdeni azzal a
ténnyel, hogy a barátnője teherbe esett. Előfordul az is, hogy a nő menekül, hogy ne legyen
gyermek, aki még jobban kötné ahhoz a férfihoz. A férfiak a legmélyebb
empátiával sem értik és érzik át ennek az állapotnak a lelki, testi
következményeit. A szex tehát egyfajta kiindulópontja az egész borzalmas
eseménynek, pontosabban ez a gyökere, a mélye, egyértelműen tabu a társadalom
szempontjából.”
Amellett, hogy
felismerjük, hogy egy csecsemőgyilkosság sohasem egyszemélyes történet, érdemes lenne kiemeltebb figyelmet fordítani
arra, hogy a potenciális elkövetők el se jussanak a borzalmas cselekedetig. Olyan
hivatalos utakat kialakítani, amelyek legális lehetőségeket kínálnak egy nem
kívánt terhesség megoldásaként.
A vezető védőnő szerint szabadságvesztés büntetése mellett szükség lenne arra, hogy az elkövetők szembesüljenek a ténnyel, hogy pontosan hol hibáztak, és milyen más lehetőség állt volna rendelkezésükre, amelyet addig nem ismertek. "Emellett általános értelemben vett problémamegoldást, önismeretet, kommunikációt, döntési képességet, tudatosabb viselkedést és felelősségvállalást segítő gyakorlatokkal lehetne egészséges irányba terelni személyiségfejlődésüket, gondolkodásukat, megküzdési stratégiáikat. Méghozzá minél korábbi életkorban."
Megoldásként szolgálhat az anonim szülés hivatalos bevezetése hazánkban.
Anonim szülésről akkor beszélünk, ha
az anya jelzi a kórházban vagy a terhesség során őt gondozó védőnőnek,
orvosnak, hogy le kíván mondani a gyermekről. Természetesen ilyenkor intenzív
terápia kezdődik annak érdekében, hogy az anya meghozhassa a számukra
legmegfelelőbb döntést. Elkerülhetővé válna a bizonytalanság, mert miután
otthagyta újszülöttjét a kórházban, a gyermek állami gondozásba kerül, amíg nem
adoptálják. Az anonim szülés során az anyát senki se ismerhetné fel, titkosítva
rögzítik az anya és a gyermek adatait, azokat zártan kezelik. Nemcsak
jogszabályalkotásra lenne szükség, hanem támogató hálózat felkészítésére, folyamatos
fejlesztésére is.”
Sok országban évszázadok óta legalizált az anonim születés, hogy
megakadályozzák az újszülöttek korábban gyakori meggyilkolását. Ha ennek egy
kidolgozott programja lenne Magyarországon, akár a terhesség ideje alatt is
törvényesen „tűnhetne el” a várandós, így a környezete számára nem lenne
nyilvános az állapota.