Hivatásosak és laikusok
A fekete-erdei főorvosnak természetesen igaza volt, a vérzéscsillapítás, sebellátás, kezelés egy szakma, amelyet évekig tanulnak a művelői, és még utána sem mindegy, hogy érzékkel, gondosan vagy rutinból összecsapva végzik. Ugyanakkor bármely laikussal is előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb háztartási, vagy egyéb, környezetében előforduló baleset során kell segítenie. Ehhez az alapvető sebkötözési ismeretekkel és néhány egyszerű eszközzel mindenkinek rendelkeznie kell.
Alkalmi, "jobb híján" megoldások
Megszaladt a kés, elvágta a kezét valaki, de nem súlyos a sérülés, elegendő az otthoni ellátás? Gyakori helyzet, de ellátatlan ilyenkor sem maradhat a sérülés. Hogy mit használhatunk sebfedésre, a vérző seb ellátására, kötözésre, az függ a helyzettől és a rendelkezésre álló eszközöktől. Otthon többnyire mindenki tart néhány kötszert, a legfontosabb elsősegélynyújtó felszereléseket, az autóban pedig biztosan van, hiszen a KRESZ kötelez is erre minden gépkocsivezetőt.
Előfordulhat azonban, hogy (például kiránduláskor) éppen nincs velünk jól felszerelt elsősegély-láda, mégis meg kell oldani a helyzetet. Ilyenkor, ha mód van rá, segítséget kell kérni (például arra járó más autósoktól), ha pedig az sem lehetséges, ideiglenesen magunknak kell kreatív módon megoldani a problémát. Még az alkalmi sebkötöző pólyával szemben is követelmény a jó nedvszívás és a tisztaság, a sterilitás.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kisebb sebeknél erre alkalmas egy tiszta zsebkendő - gyermekkorunkban hányszor kellett ebből hamarjában "ujjbabát" varázsolni a sérült ujjunk köré! Ma már a főzött-vasalt textilzsebkendő kiment a divatból, ennek híján legalább egy (szigorúan!) használatlan papír zsebkendő, vagy, ha végképp nincs más, egy tisztasági betét is megfelel bepólyálni a vérző ujjat.
Régi korok sebkötözési szokásait őrzi a "tépés" szavunk: az asszonyok háborús időszakokban kilométerszámra gyártottak sebkötözésre alkalmas vászoncsíkokat fehérneműkből, lepedőkből. Ezek tisztaságát kifőzéssel, átvasalva biztosították. Nem egy regényben, filmben láthattuk, hogy az alkalmi sebellátásra valaki letép az inge aljából egy darabot - nemcsak azért alulról, mert ott kevésbé látszik, hanem, mert a nadrágba gyűrve valószínűleg az maradt a legtisztább.
Ideiglenes ellátásnál sem szabad azonban olyan anyagot közvetlenül a sebre tenni, amely elemi szálaival beleragadhat (például vattát), és fertőzött, piszkos textíliát sem. Ma már sokféle, modern és jól használható kellék kapható, és ezek igazán nem foglalnak el sok helyet, így, hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe, ajánlatos mindig magunknál tartani, akár az igazolványok mellé a tárcánkba betenni néhány gyorskötöző lapocskát, sebtapaszt.
Néhány megszívlelendő szabály
Mindig ügyelni kell arra, hogy a kötszernek a sebbel érintkező oldala steril maradjon, azt kézzel sem szabad érinteni. A kötés ne legyen túl laza (mert akkor nem látja el a védő funkcióját) illetve túl szoros sem, mert akkor alatta fáj, megduzzad a seb, és a sérült testrész vérellátási zavarát, helyi szövetelhalását is előidézheti. A sikeres elsősegélynyújtás után a végleges sebellátás már szakember feladata (kivéve a jelentéktelen mértékű, tiszta vágott illetve horzsolásos sebeket), ezért mielőbb orvoshoz kell juttatni a sérültet.
A kisebb sebeket a fedőkötés védi
A kisebb sebek illetve felületi horzsolások vérzése hamar eláll, de kötözésre ezeknél is szükség lehet. Ezekre az ún. fedőkötés kerül, amely megvédi a sebet, a sérült bőrfelszínt a szennyeződésektől, illetve attól, hogy a fertőző kórokozók számára utat nyisson a szervezet belseje felé. A seb környékének fertőtlenítése után steril géz- (mull) lapokat kell helyezni a sérült területre, úgy, hogy azt teljesen fedjék be, és nyúljanak túl azon legalább két-két centiméterrel az ép bőrfelületre. Ragtapasz csíkokkal illetve gézpólyával rögzíthetők. Kezeken, ujjakon, lábakon, vagyis a hengeres testrészeken körkörös kötéssel a legjobb fedni a sérüléseket. A géztekercsből az alsó rétegeket körkörösen, a felsőket az ún. "kalászkötéssel", ferdén, nyolcasokban szokták feltekerni, majd újra körkörös rétegekkel zárják le. A gézcsík végeit ragtapasszal vagy csomózással rögzítik.
Erős vérzéskor: nyomókötés
Intenzívebb vérzés esetén nemcsak a seb fedésére, hanem vérzéscsillapításra is szükség van. A legveszélyesebb az artériás vérzés, amelyet az élénkpiros színéről és intenzív, a szív ritmusa szerinti kilövelléséről lehet megismerni. A mielőbbi vérzéscsillapítás ilyenkor életfontosságú, a hivatásos segítők megérkezéséig az elsősegélynyújtónak kell megkísérelni. A sérült nyugalomba helyezése, a sérült testrész felemelése után a megsérült artéria szívhez közelebb eső ép szakaszát a környezetében lévő csonthoz nyomva az ún. artériás pontokon lehet csillapítani a vérzést. Ilyenkor nyomókötésre van szükség: a sebet összegyúrt gézgombóccal vagy géztekerccsel lehet tamponálni, és ezt kell géztekerccsel (a fedőkötéshez hasonlóan kalászkötéssel illetve körkörösen) rögzíteni. Ha ez a nyomókötés átvérzik, nem szabad lecserélni (legalábbis a sebészeti, szakszerű ellátásig semmiképpen sem) hanem újabb gézgombócot kell a tetejére pólyálni. A vénás vérzés sötétvörös, nem spriccel, hanem egyenletesen folyik. Ennek ellátása is nyomókötéssel történik.
Fejsérülések esetén
A fejsérülések esetén az ún. sapkakötés védi legjobban a sebet. Ehhez gézlap és két géztekercs szükséges. A sebet fertőtlenítés után a gézlappal fedik le, majd a sapkakötéssel rögzítik. Az egyik géztekerccsel a homlok és a tarkó körül néhány körkörös menetet készítenek, majd a másik tekercs végét ezen rögzítik és a fejtetőn keresztül előre-hátra mozgatva fedik be a fejtetőt ennek csíkjaival, úgy, hogy minden rétegnél a másik pólyával rögzítik. A végén újabb körkörös rétegekkel fejezik be és a pólya végeit csomóval rögzítik. Akkor jó az ilyen sapkakötés, ha védi, fedi a sérülést, de nem szorít, kényelmes, és ha kell, egyben leemelhető a fejről.
Állkapocs-, orr-, fülsérüléseknél, általában ott, ahol a kötözésnél valamilyen testrészt ki kell kerülni, az ún. parittyakötés a legalkalmasabb. A sebet ennél is egy steril gézlappal fedik be, majd ennek rögzítéséhez egy géztekercsről letekernek egy kb. 60 cm-es darabot és félbehajtva hosszában kettévágják, úgy, hogy a közepén egy, a sérülés nagyságának megfelelő rész egyben maradjon. Ez kerül a sebet fedő gézlap tetejére, majd a kettévágott gézcsíkokat keresztben vezetve rögzítik a kikerülendő testrész (fül, arc, fej) túlsó oldalán.
Mi legyen a ládikában?
A háztartásokban illetve a gépkocsikban lévő, minden eshetőségre készenlétben tartott elsősegélydobozokban mindenképpen tartani kell néhány praktikus kötszert. Így legyen benne legalább két-két csomag, különböző méretű steril gézlap (5x5 illetve 10x10 cm-es méretben kaphatók), néhány tekercs gézpólya (ebből a tíz centiméter széles a legáltalánosabban használható, de érdemes a kisebb sérülésekhez egy 5 centiméter szélest is beszerezni. A háromszögletű kendő a kötszer rögzítésére, illetve a sérült testrész (például kar) nyugalomba helyezésére alkalmas. Mindehhez ragtapasz is legyen kéznél, hozzá egy olló. A legkisebb sérülésekre (apróbb vágott seb, pattanás, vízhólyag, horzsolás, stb.) a készen kapható sebkötöző tapaszokból is tanácsos egy készletet tartani. Ezen kívül alkoholos vagy jódos fertőtlenítőszer is legyen a ládikában a seb környékének fertőtlenítésére (magába a sebbe ezeket nem szabad kenni), jó szolgálatot tehet egy pár gumikesztyű is.
