Két dolog van, amiért rendszeresen hajlandóak vagyunk pénzt fizetni: azért, hogy ne kelljen félnünk valamitől, illetve azért, hogy igazán retteghessünk. A félelem alapvetően egy negatív érzelem, amely elvileg szöges ellentétben áll azzal a kiszámítható, stabil és nyugodt életvitellel, amelyre a legtöbb ember vágyik. Mégis úgy tűnik, hogy időnként sóvárgunk a rettegésért, és fizetnénk is azért, hogy egy mesterségesen kreált környezetben rendszeresen átélhessük azt. Elég, ha a horrorfilmekre vagy a skandináv krimikre gondolunk, amelyek évtizedek óta a toplisták élén végeznek, de rendkívül népszerűek a vidámparkok horrorisztikus témájú hullámvasútjai is. A közelgő Halloween alkalmából pedig itthon is egyre több család díszíti ki horrorisztikus kellékekkel az udvarát, csontvázakkal, boszorkákkal és másfajta rémségekkel hozva a frászt a szomszédságra. Mi az oka annak, hogy időnként szeretünk félni? A Science Alert cikkében megszólaló szakember magyarázza el a jelenség hátterében álló élettani folyamatokat.
Kontrollált borzongás - következmények nélkül
De miért keressük a felkavaró jeleneteket a mozikban, amikor a való élet is tele van szörnyűségekkel a háborútól az erőszakos bűncselekményekig? A cikket jegyző Sarah Kollat pszichológus szerint a félelem mesterséges generálása az egyébként biztonságos életben élvezetes lehet – ez egy módja annak, hogy az emberek felkészíthessék az idegeiket a valós élet veszélyeire.
A lényeg ez esetben az, hogy az izgalmakat kiváltó helyzetet az irányításunk alatt tarthassuk. Egy mozifilm, horrorisztikus vidámpark vagy egy félelmetes regény a kontrollált félelem élményét biztosítja: ha túl sok lenne belőlük, bármikor kisétálhatunk a teremből, leállíthatjuk a filmet, vagy becsukhatjuk a könyvet. Tehát valódi kockázat nélkül élhetjük át a borzongás kiváltotta izgalmi csúcsot.
Ugyanis a félelem hatására megrészegítő hatású élettani folyamatok indulnak be a testünkben. Amikor fenyegetettnek érezzük magunkat, adrenalin szabadul fel, hatására pedig aktiválódik az evolúciós „harcolj vagy menekülj” reakció. A pulzusszám fokozódik, a légzés felgyorsul, a vérnyomás pedig megemelkedik. A testünk ilyenkor arra készül, hogy megvédje magát a veszély ellen, vagy a lehető leggyorsabban elmeneküljön. A kontrollált stresszhelyzet alatt mindenféle negatív következmény nélkül élhetjük át ezeket az érzelmi csúcsokat, a félelem elmúlásával pedig a szervezet felszabadítja a dopamin néven ismert neurotranszmittert, amely öröm és megkönnyebbülés érzését biztosítja.
Ráadásul a félelem kontrollált megélése a szorongásunkkal szembeni toleranciát is növelheti. Egy korábbi tanulmányban megállapították, hogy azok az emberek, akik egy vidámpart kísértetkastélyában többször is átéltek némi borzongást, a későbbiekben alacsonyabb agyi aktivitást váltott ki náluk néhány stresszes szituáció. Eszerint tehát ha horrorfilmekkel vagy ijesztő videojátékokkal hozzuk saját magunkra a frászt, azzal hosszú távon éppen hogy a nyugalmunkért tehetünk.
Harcolj vagy menekülj? Inkább irányíts és barátkozz
Ráadásul egy közösen megélt, hátborzongtató élmény szorosabb emberi kapcsolatokat is eredményez - emelte ki a pszichológus. A stressznek való kitettség nem csak a küzdj vagy menekülj reakciót váltja ki, hanem sok esetben elindítja azt is, amit a pszichológusok "irányíts és barátkozz" nevű válaszreakcióként ismernek. Az észlelt fenyegetés ugyanis az embereket szorosabb együttműködésre, összetartásra sarkallja, azzal a céllal, hogy visszavegyék a kontrollt az életük felett. Hasonló reakció áll a katonák vagy stresszes munkakörben együtt dolgozók között kialakuló bajtársiasság hátterében is. Nyilván egy horrorfilm közös megtekintése nem is hasonlítható össze egy életet veszélyeztető szituáció együttműködést igénylő megoldásával, a szociális kutatások szerint már egy közös borzongás is erősítheti az emberek közötti kapcsolódást.
Ez is érdekelhet
Végül pedig bizonyos élethelyzetek legrosszabb kimenetelének szimulálásával felkészülhetünk a "negatív forgatókönyvek" megélésére is. A koronavírus-világjárvány kitörésével egy időben felpörgött a járványokról szóló mozifilmek megtekintése is a streaming szolgáltatóknál, de tömegével vásárolták a világjárvány okozta katasztrófát szimuláló Pandemic társasjátékokat is. A dán Aarhusi Egyetem kutatói is megfigyelték az összefüggést, és egy tanulmányban azt is megállapították: mentálisan jóval kevésbé terhelte meg a pandémia okozta lezárás azokat az embereket, akik korábban azt nyilatkozták, rendszeresen néznek horrorfilmeket. Persze ez esetben az ok-okozati összefüggés fordítva is helytálló lehet, vagyis alapból az erősebb idegrendszerű emberek mernek csak leülni egy ijesztő film elé, akiket a valós stresszhelyzetek is kevésbé viselhetnek meg mentálisan.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
