Vészhelyzet esetére minden országban egy könnyen megjegyezhető és gyorsan tárcsázható telefonszámot vezettek be: az Európai Unió huszonnyolc tagállamában a 112 a hivatalos segélyhívó, míg az Egyesült Államokban a bajbajutottaknak a 911-et kell tárcsázniuk. Ezek a számok valóban könnyen beüthetőek, de ha csak ez lenne a cél, miért nem 111 a hívószám? Az Index cikkéből kiderül a válasz!
Rengeteg a téves hívás a 999-re
Főleg az idősebb emberek számára fontos, hogy a segélyhívó számok rövidek és könnyen fejben tarthatóak legyenek, de a praktikusság szempontjából egy másik tényezőt is figyelembe kellett venni. Ha a zsebünkben elnyomódik a telefon, rendszerint ugyanazt az egy számot "tárcsázzuk", illetve a kisgyermekek a kezükbe kerülő készüléken is sokszor csak egyetlen gombot nyomkodnak. A telefonszámon ezért kellett bonyolítani egy keveset, amit az Egyesült Királyság példája is jól mutat. A szigetországban a 999 a bevett segélyhívó szám, és nemzetközi viszonylatban is nagyon magas a téves hívások száma.
Az egységes segélyhívó telefonszám bevezetése mindkét kontinensen több évtizedes munka volt. Az Egyesült Államokban 1968-ban merült fel az ötlet, és még abban az évben döntöttek a 911-es szám mellett, mert rövid, könnyen megjegyezhető, és nem volt még foglalt körzetszámként. Az Államokban csak fokozatosan vezették be, még 1987-ben is az ország lakosságának nagyjából a fele tudta csak használni, és a kilencvenes évek végéig terjedt el mindenhol.
Európában hasonlóan lassan vezették be az egységes segélyhívót , amelyhez a 112-őt kellett tárcsázni. Az ötlet már 1972-ben felmerült, de csak 2002-ben hagyta jóvá az Európai Tanács és Parlament. Ezt a telefonszámot egyébként sok más ország is használja.