Tapasztalatlanság
A közlekedési balesetek leggyakrabban a gépjárművezető hibájából következnek be, közvetlen okaiként gyorshajtás, figyelmetlenség, szabálytalan előzés, az elsőbbség adásának elmulasztása nevezhető meg. A híradások, a statisztikák azt már nem elemzik, hogy mi az oka a hibás közlekedési viselkedésnek, milyen fizikai, idegrendszeri, egészségi állapot, hangulat, személyiségvonás állhat az egyes esetek hátterében. A kockázatos viselkedés oka számos esetben a tapasztalatlanság, a kellő gyakorlat hiánya. Szakemberek szerint a kezdő járművezetők leggyakrabban az első tíz-húsz ezer kilométer megtétele közötti időszakban okoznak balesetet, amikor már úgy érzik, biztonságosan vezetnek, urai a járműnek, de még nem szerezték meg azt a gyakorlatot, amely a vészhelyzetekben a segítségükre lehetne.
Megnőtt reflexidő
Kockázatos viselkedéshez vezethet minden olyan hatás, amely a reakcióidő meghosszabbodását eredményezi, például bizonyos gyógyszerek szedése. Különösen fontos tudnivaló, hogy a szintetikus nyugtatószerek csökkentik a helyzetfelismerő képességet, megnyújtják a reakcióidőt. A hatásuk hasonló ahhoz, ahogyan az alkohol rontja a reflexek gyorsaságát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Izgatószerek
Hosszas, vagy éjszakai vezetés közben gyakran előfordul, hogy a gépkocsi vezetője különböző izgatószerekkel igyekszik leküzdeni a fáradtságát, a kimerültségét. A túlzott mértékű kávéfogyasztás , illetve az energiaitalok, koffeinkészítmények "bevetése" is ide tartozik. Ezek hatására ugyanis átmenetileg valóban nő az illető teljesítménye, gyorsabbá válnak a reflexei, azonban ezenközben megszaporodik az általa elkövetett hibák száma, veszélye.
Kimerültség
Szellemi, vagy fizikai kimerültség, bágyadtság, álmosság bárkivel előfordulhat, de gépkocsivezetés közben életveszélyes lehet. Nem egy halálos baleset történt már úgy, hogy egy sofőr néhány másodpercre elaludt a volánnál: ennyi idő ugyanis éppen elég arra, hogy áttérjen a szemközti sávba, és ha ilyenkor éppen jön szemben vele egy jármű, akkor gyakorlatilag kivédhetetlen a frontális ütközés. Ezért a közlekedésbiztonsági szakemberek azt tanácsolják, hogy ha vezetés közben rátör valakire a fáradtság, inkább álljon meg, tornáztassa meg a tagjait, mossa meg arcát-kezét hideg vízben, vagy szunyókáljon egy keveset egy arra alkalmas parkolóban, de semmiképpen ne menjen tovább kimerült, álmos, vagyis vezetésre alkalmatlan állapotban.
Agresszív, aszociális személyiség
Az eddig felsorolt, kockázatos viselkedésformák veszélyhelyzetben okozhatnak bajt. Vannak azonban olyanok is, akikre a személyiségükből adódóan, állandósult viselkedésformaként jellemző a kockázatvállalás. Ők azok, akik nem tartják be a közlekedési szabályokat, indokolatlanul, gyakran kerülnek veszélyhelyzetbe, a stresszre , a közlekedésben előforduló váratlan helyzetekre nem megfelelően, felfokozott érzelmekkel reagálnak. Az agresszív, aszociális személyiségű autóvezetőkkel gyakran találkozhatunk: azok között ismerhetünk rájuk, akik képtelenek az alkalmazkodásra, az erőfölényüket mindenáron bizonyítani akarják, jellemző rájuk a gyorshajtás, a szabálytalan, másokat veszélyeztető előzés, a vélt vagy valós sérelmek önbíráskodással való megtorlása, a "leszorítás", a "mazsolák" ijesztgetése, stb..
Szorongók
Más módon, de szintén veszélyt jelenthetnek, illetve kellemetlen partnerekké válhatnak a közlekedésben azok is, akikre a gátolt, szorongó személyiségvonások jellemzőek. Ők bátortalanul, bizonytalanul vezetnek, nem szívesen mennek bele előzésbe, aggodalmasan figyelik a gépkocsijuk működését, nemegyszer megállnak az út szélén ellenőrizni valamit a járművükön. Az indokoltnál lassabban vezetnek, hajlamosak a veszélyhelyzeteket túlértékelni, adott esetben vészfékeznek (és a mögötte haladókat ezzel veszélyeztetik) olyankor is, amikor erre különösebb ok nincs, és így tovább. A bizonytalanságuk kapkodással is együtt járhat.
Gépies cselekvés
Vannak olyanok is, akik mozdulatlanul, mintegy automata módjára vezetik autójukat. Mereven előre figyelve, alig mozdulva autóznak, nem is beszélnek vezetés közben, csak a járművükre, az útra koncentrálnak. Velük az okozhat gondot, hogy a saját manővereiken kívül nem figyelnek másra, nincs igazi kontaktusuk a közlekedés többi, aktuális résztvevőjével, így nem tudják korrigálni, ha esetleg más hibázik vagy váratlan mozdulatot tesz mellettük - pedig a közlekedés gyakorlatában nemegyszer erre a másokra is figyelő "térlátásra" és reflexre is szükség van .
A szórakoztató
Az előbbinek épp ellentéte az a gépkocsivezető, aki folyamatosan beszél utasaihoz, sokat mozog, gesztikulál, többet néz oldalra, mint előre, figyeli a tájat is, vagyis a figyelme megoszlik a vezetés és sok egyéb egyidejű tevékenység, esemény, történés között. Márpedig nem szorul magyarázatra, hogy a szétszórt figyelmű, izgő-mozgó sofőr szintén könnyen bajba kerülhet.
