1945 májusában kezdődött Albert Stevens kaliforniai szobafestő hihetetlen balszerencse-sorozata. Először is tévesen gyomorrákot diagnosztizáltak nála, és azt mondták neki, hogy hat hónapja van hátra. Ezzel azonban nem ért véget a megrázkódtatások sora, sőt, még sokkal rosszabbra fordult. Akkoriban az amerikai atombomba kifejlesztését és megépítését célzó Manhattan-terv egyik fontos része volt ugyanis, hogy tudományosan feltárják a sugárzás emberi testre gyakorolt hatását. A cél az volt, hogy megfigyeljék, hogyan bomlik le a szervezetben, illetve halmozódik fel a csontokban a sugárzó anyag. Az első állatkísérleteket 1944-ben végezték el, majd a következő év tavaszán eljött az embereken végzett tesztek ideje is. Stevens szerencsétlenségére a projektben dolgozók akkor szereztek tudomást róla és (nem valódi) halálos diagnózisáról, amikor pácienseket kerestek az első emberkísérletekhez – írja az IFL Science.
3,2 millió mellkasröntgennyi sugárdózist kapott
Mivel Stevensről – téves diagnózisa miatt – orvosai már lemondtak, ő lett a kísérlet egyik alanya. A kísérletek során
a legmagasabb sugárzási dózist, plutónium-239 és plutónium-238 keverékét kapta injekcióban.
Miután egy év múlva nem jelentkezett újabb rákos megbetegedés, orvosai rájöttek, hogy valójában jóindulatú gyomorfekélye volt, ami azt
jelenti, hogy egy egyébként egészséges férfinak adták be a legnagyobb sugárdózist, amelyet ember valaha is kapott.
Ez is érdekelhet
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
