Orvosi meghatározás szerint az az állapot, amikor a vérkeringés hirtelen súlyosan elégtelenné válik, az életfontosságú szervekbe nem jut elég oxigén és kóros anyagcseretermékek szaporodnak fel a szervezetben. A jelentős oxigénhiány súlyosan akadályozza valamennyi sejt működését. Annak érdekében, hogy mégis elegendő oxigén jusson az agyba, amelynek leginkább szüksége van rá, a szervezet a keringési rendszerben levő vért átirányítja az agy felé, így más szervekben, pl. a vesékben kifejezettebb a keringés elégtelensége. A vesék így abbahagyják a vizelet kiválasztását, nem tisztítják meg a vért a mérgező anyagcseretermékektől, így ezek felhalmozódása tovább súlyosbítja a sokk tüneteit.
A sokk diagnosztizálása
Az orvosi értelemben vett sokk első jellegzetes tünete a vérnyomás hirtelen zuhanása, és ezzel párhuzamosan a pulzusszám növekedése. A sokk általános tünetei: verejtékezés, hányinger, lihegés, szapora szívverés, sápadt, hűvös, nyirkos bőr, a beteget ájulás is környékezheti. Ha az agy vérellátása elégtelenné válik, a sokkos állapotba került személy aluszékony és zavart lesz, néha elveszti az eszméletét, kómába kerül. Ha környezetünkben valaki sokkot kap, azonnal mentőt kell hívni. Amíg a mentők megérkeznek, ültessük vagy fektessük le a beteget, lazítsuk meg szoros ruhadarabjait, és takarjuk be egy takaróval. Ne adjunk neki se enni, se inni. Folyamatosan figyeljük állapotának változásait. Ha sápadt, polcoljuk föl a lábait. Készüljünk föl a beteg esetleges újraélesztésére. A sokk pontos típusának megállapítása nehéz feladat. A diagnózist meghatározott pontokon elvégzett vérnyomásméréssel állítják fel. A kezelés a tünetektől és a sokk típusától függ, mindenekelőtt azonban a szív- és veseműködést kell helyreállítani.
A sokk kezelése és fajtái
A kezelésnek a beteg szervezetének mindenkori igényeihez kell igazodnia. Előfordulhat, hogy a beteg az egyik nap vizelethajtót kap, majd a másikon sok folyadék ivására biztatják. Ez néha zavarba ejtő lehet a beteg családtagjai számára, akik esetleg úgy érzik, hogy az orvosok halogatják a megfelelő kezelést, jóllehet sok mindent megtesznek, hogy enyhítsék a beteg panaszait. A kezelést a sokk fajtája is befolyásolja. Megkülönböztetünk fertőzéses (toxikus), allergiás, szíveredetű vagy vérvesztéses sokkot.
A fertőzéses sokkot valamilyen súlyos fertőzés váltja ki, de az nem minden esetben jár lázzal. A sokknak ez a fajtája többnyire az elesett, idős beteg embereket sújtja, mivel immunrendszerük már nagyon legyengült. Nem tudnak védekezni a kórokozók ellen, képtelenek felvenni a harcot a fertőzéssel szemben. Toxikus sokkot kaphatnak a súlyos rákbetegek, a szerzett immunhiányos tünetegyüttesben (AIDS) szenvedők, a súlyos cukorbetegek, az erősen alultápláltak, az idült alkoholisták, valamint olyan betegek is, akik immunrendszerüket károsító vagy gyengítő (például kemoterápia, szteroidok stb.) kezelést kapnak.
A sokk hátterében egy fertőzéses góc is állhat. Ez lehet az epevezetékben, a májban, az emésztő- vagy vizeletkiválasztó rendszerben, ritkábban a tüdőben. Az is előfordul, hogy maga az orvosi kezelés juttatja a kórokozókat a szervezetbe, például amikor katétert vezetnek az erekbe, a húgy- vagy az epehólyagba.
A legragyogóbb tisztaság mellett is előfordulhatnak fertőzéses megbetegedések. A fertőzést nemcsak baktériumok, vírusok, hanem élősködok is okozhatják. A forró égövi országokban amőbás fertőzések, másutt ételmérgezések vagy mérges gombák szedik áldozataikat. 5. szám