Balaicza Erika belgyógyász egy régi bérházban rendel, ahol bizony a vízcsövek is elég régiek. A szakember szerint ezekből könnyen kioldódhat ólom a csapvízbe, de egyéb szennyezőanyagok is lehetnek benne. „Rengeteg gyógyszermaradvány, antibiotikumok, hormonok és egyebek is belekerülnek az ivóvízbe, ami eljut hozzánk, ami nem tesz jót a szervezetünknek” – nyilatkozta az RTL Híradónak. Mint mondta, éppen ezért az ő családja kizárólag szűrt vizet fogyaszt.
Valóban van okunk félni?
A vízügyi szakemberek szerint egy 400 milligrammos fájdalomcsillapító tablettának megfelelő hatóanyag csapvízzel történő beviteléhez 20 millió pohárral kellene meginnunk a vezetékes ivóvízből. „Az körülbelül ötezer év” – mondta Kreitner Krisztina, a Magyar Vízközmű Szövetség sajtószóvivője.
A riportból az is kiderült, hogy csak Budapesten évente 11 ezer vízmintát vizsgálnak be a szakemberek, nemcsak a hazai, hanem az Európai Uniós (EU) szabályok mentén is. Ezért is szokták mondani a vízügyi szakemberek, hogy a csapvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. „Az a lényeg, hogy minden csapvíznek meg kell felelnie ennek az előírásnak” – tette hozzá Kreitner Krisztina. A szolgáltatók szerint a csapvíz minősége csaknem 100 százalékban megfelelő az ország egész területén.
Mi a helyzet az ólomtartalommal?
A vízügyi szakember szerint a csapvíz ólomtartalma nem a vízszolgáltató felelőssége, hanem a házak fenntartóié és tulajdonosaié – a vezetékrendszerért ugyanis ők felelnek. Akik nem használnak víztisztítót, mégis szeretnék csökkenteni az ólommérgezés kockázatát, azoknak a belgyógyász azt javasolja, hogy legalább egy liter vizet engedjünk ki, és csak az ezt követő mennyiséget fogyasszuk el vagy használjuk fel például főzéshez. Az előzetesen kifolyatott vizet egyébként viráglocsoláshoz bátran felhasználhatjuk Balaicza Erika szerint.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
