Sinkó Eszter közgazdász szerint a kivonás mértéke irreális, Bauer Tamás úgy véli: hosszabb távon elkerülhetetlen, hogy újra többet költsünk.
Idén, jövőre és 2009-en is kevesebbet költünk GDP-arányosan az egészségügyre, mint 2006-ban. A konvergencia-programban foglaltak szerint Magyarország vállalta, hogy 2009-ig a GDP 0,9 százalékával kevesebbet fordít erre a területre. A kiadáscsökkentést a tervek szerint három lépésben (évente 0,3-0,3 GDP százaléknyi pénzkivonással számolva) hajtja végre a kormány.
Bár Molnár Lajos korábban többször kijelentette, hogy az egészségügyi reform nem a forráskivonásról szól, hanem a meglévő pénzek jobb elosztásáról, az eddig meghozott reformintézkedések jelentős része a fenti célok megvalósítása érdekében (is) született.
Vágnak egyet a gyógyszerkasszán
A körülbelül 250 milliárd forintos kiadáscsökkentés legnagyobb része - mintegy 100 milliárd forint - a gyógyszerkassza költségeinek visszafogásából származik majd a tervek szerint. Idén a gyógyszergyártókat forgalmuk után már 12 százalékos kötelező árkedvezmény (rabat) terheli, amely alól csak akkor mentesülhetnek, ha vállalják, hogy a készítmények termelői árát csökkentik, és a gyógyszereket legalább három évig ezen a csökkentett áron forgalmazzák.
Szintén a gyártókat érintette érzékenyen, hogy a gyógyszerkassza tervezett kiadásainak túllépése immár őket is terheli, nemcsak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, és nekik kell fizetniük a gyógyszerügynökök után kirótt egyszeri öt, majd évenkénti egymillió forintos licencdíjat.
Ugyancsak 100 milliárdos megtakarítást - és az ellátás koncentráltabbá válásától a színvonal növekedését - várják a kórházreformtól. Sinkó Eszter szerint azonban a nagyjából évi 400 milliárd forinttal gazdálkodó szféra költségvetésén ekkorát vágni "fizikai képtelenség". Az egészségügyi közgazdász szerint maximum 20-30 milliárd forinttal lehet csökkenteni ezen a területen a kiadásokat. Sinkó Eszter lapunk kérdésére azt mondta, általában is "képtelenség ennyit elvenni az egészségügytől".
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Most az egyszer
A reform része az ellátási módok megváltoztatása, hiszen Magyarországon túl sok időt töltenek a páciensek kórházban, miközben nemzetközi összehasonlításban alacsony az ambuláns kezelések aránya. Kérdés azonban, hogy ez mekkora megtakarítást hoz.
Az Élet és Irodalom tavaly év végén közölt interjút Weltner János klinikai sebésszel. Ebben a szakember úgy nyilatkozott, hogy "a kórházak betegmentes költsége az összköltség 75 százaléka, akkor is ennyibe kerül a működése, ha egyetlen beteg sem lépi át a küszöbét". A fenti tételekhez képest kisebb a vizitdíjakból származó 22 milliárdos (tervezett) évenkénti megtakarítás.
"Egyszeri intézkedésként, egy költségvetési stabilizációs periódusban elfogadható a kiadások csökkentése, hosszabb távon azonban - a felsőoktatáshoz hasonlóan - GDP-arányosan is egyre többet fogunk költeni az egészségügyre" - mondta a Hírszerzőnek Bauer Tamás. A liberális közgazdász szerint az egészségügyi technológia fejlődése és az ezzel járó többletköltségek elengedhetetlenné teszik a kiadások növelését, ha javítani akarjuk a szolgáltatás színvonalát.
Nem beszélnek világosan
"Ma azonban még egyszerre jellemző a hiány és a pazarlás, melyek közül utóbbinak alapvetően a túlzott gyógyszerkiadások és a szükségesnél akár 20-40 százalékkal is több kórházi ápolási nap a két fő oka" - mondta Bauer, aki szerint a most meghozott intézkedések (a gyógyszergazdálkodásról szóló törvény és a kórházi ágyak számának csökkentése) "az ellátás színvonalának csökkentése nélkül eredményeznek megtakarítást".
"Persze az átalakítás számos kényelmetlenséggel jár a betegeknek és az orvosoknak is. Az a baj, hogy a pénzkivonás szükségességéről nem beszélnek világosan, ugyanúgy, ahogy arról sem, hogy a nyugdíjrendszer változtatásával mégiscsak elveszik a 2008-ban nyugdíjba menőktől a 13. havi ellátást."
Magyarországon ma a GDP nyolc százalékát költjük egészségügyre, ebben benne van azonban a magánkiadásokból származó két százalék is. Sinkó Eszter szerint ha az állami kiadások összege 2009-re 5,1 százalék körülire csökken, azzal az utolsó harmadba kerülünk az európai országok rangsorában. Bauer Tamás viszont azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy lehetetlen pontosan meghatározni, mennyit is fordítunk egészségügyre, hiszen a pénzek egy jelentős része feketén áramlik a szférába.
Kósa András
Ez is érdekelhet
hirszerzo.hu
