A gyilkos galóca tényleg gyilkol
Az orvostudomány a mai napig sem rendelkezik egyértelmű és hatékony gyógymóddal a gomba mérge ellen , pedig a halálozási arány nem kicsi. Az egyetlen, teljesen biztonságos módszer a megelőzés, azaz a mérgezés elkerülése. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gombát megismerjük.
Így ismerhető fel a gyilkos galóca
A gyilkos galóca (tudományos néven: Amanita phalloides) kalapja fiatalon harang vagy félgömb alakú, később kissé domború, majd kiterülő. A kalap felszíne (a kalapbőr) benőtten szálas, színe igen sokféle lehet: sárgás, zöldes, olajzöldes, barnás vagy akár fehéres, illetve ezeknek a színeknek különféle kombinációi. Vigyázat: a galóca kalapjának színe (változékonysága miatt) nem alkalmas tulajdonság a felismerésre!
A gomba lemezei sűrűk, puhák és mindig fehérek, a fehér szín a gomba idősödése során is megmarad (szemben sok más gombával, ahol a világos színből rózsaszínes, barnás, majd sötét, feketés lesz, pl. a csiperkéknél!). A tönk 5-10 cm magas, felül galléros (a gallér a gombát fiatal korban borító burok maradványa), a gallér alatt fehéres, sokszor zöldesen márványozott. A tönk alján széles, jól látható bocskort figyelhetünk meg. A gomba húsa fehér , lédús, fiatalon nincs jellegzetes illata, ám később nyers burgonyára emlékeztető, kissé édeskés szaga lesz. Ismételjük meg tehát a gyilkos galóca három alapvető jellegzetességét: mindig fehér lemezek, a gallér és a bocskor együttes megléte.
Hol fordul elő a gyilkos galóca?
A gyilkos galóca mindig fákkal él szimbiotikus kapcsolatban, azaz életközösségben, termőtestet csak akkor képez, ha valamely lombos vagy tűlevelű fa van a közelben. Így előfordulására lomberdeinkben (elsősorban cseres-tölgyesekben, bükkösökben) ritkábban tűlevelű erdeinkben számíthatunk. Vegyük azonban azt is figyelembe, hogy akár egyetlen, kertben álló fa is megfelelő partner lehet a gomba számára! Hazai viszonyaink között május végétől, júniustól már számíthatunk a gomba megjelenésére, egészen az ősz végéig.
A gyilkos galóca rokona a fehér gyilkos galóca (Amanita verna), amely hasonló tulajdonságok mellett mindig fehér kalapú és tönkű és főleg meszes talajú tölgyesekben (gyakori például Gödöllő környékén) fordul elő.
Mely anyagok okozzák e gombák mérgező hatását?
Toxikus anyagai ciklopeptidek, melyek legmérgezőbb csoportja az amatoxinok , kevéssé mérgezők a fallotoxinok, a legkevésbé toxikus csoportot a virotoxinok alkotják. Az amatoxinok már igen kis mennyiségben is erős biológiai hatásúak. A toxinok mennyisége változhat a gombákban, de egyetlen, kisebb termőtest is már egy egész család mérgezését okozhatja. A gombás étel készítése során a legmérgezőbb amatoxinok hatását sem a főzés, sem más tényezők (savas pH) nem csökkentik, minden ilyen vélemény sajnos csak tévhit.
A galócamérgezés különösen veszélyes tulajdonsága az, hogy a lappangási idő igen hosszú is lehet; 8-10, nemritkán 24 vagy akár 36 óra is eltelhet a tünetek jelentkezéséig . A mérgezés első szakaszát erős, szinte csillapíthatatlan hányás, hasmenés jellemzi, mely a szervezet igen jelentős vízvesztését okozza. E szakaszt követően a beteg egy ideig jobban érzi magát, majd további, egyre súlyosabb problémák jelentkezhetnek. Sok fontos enzim aktivitása változik meg, s a toxinok hatására a májműködésben, majd folyamatosan több más szerv működésében lépnek fel egyre súlyosabb zavarok, amelyek vesekárosodást, kómát okoznak. A halál a gomba fogyasztását követő 6-8. nap táján következhet be.
A galócamérgezés különösen veszélyes
A galócatoxinok (főként az amanitinek) hatásmechanizmusa már ismert, a májsejtek alapvető fontosságú enzimét, az RNS polimeráz II működését gátolják. Ez az enzim az emlősállatokban az emberhez hasonló érzékenységű a galócatoxinra. A galócamérgezés terápiájának több eleme van: az első feladat a mérgezett állapotának stabilizálása, a hipoglikémia és a sóháztartás korrekciójával. Meg kell próbálkozni a méregtelenítés különböző módjaival - minél később kezdődött a beteg kezelése, annál kisebb hatása van ennek. Nagy adagú antibiotikum, vitamin és májvédő szer alkalmazása (ilyen lehet pl. a máriatövis nevű növényből kivont szilibin) egészíti ki a terápiát. További, bár egyáltalán nem kockázatmentes beavatkozás lehet újabban a részleges májátültetés is.)
Ám fontos tudni, hogy a gombamérgezésből adódó halálozási arány - még a modern terápiák alkalmazásával is - sajnos tragikusan magas.