Az állat egye az állateledelt
Persze, ezt tudjuk, és nem valószínű, hogy megkívánnánk a kutyakonzervet vagy a macskaeledelt. Bár - hozzáteszem - a minőségi konzerves eledelek minőségi, csak éppen úgynevezett nyesedékhúsból készülnek, olyanból, amit már nem tudnak gusztusosan elkészíteni emberi fogyasztása.
Pár éve egy amerikai állatgyógyász professzorral készítettem interjút, aki elmondta, hogy rendszeresen "sokkolja" tanítványait azzal, hogy belekóstol a frissen felbontott konzervbe. Ugyanis a minőségbiztosítás szerint ezeknek emberi fogyasztásra is alkalmas minőségűnek kell lenniük - legalábbis a nagyhírű gyártók termékeinek. A kóstolással azt is megmutatja, hogy az állateledel fűszerezése egészen más - vagyis fűszerezésről nem is beszélhetünk, mert arra az állatainknak nincs szüksége. Az állatok ugyanis nem szeretik a sót, borsot, paprikát...
Ez a "kísérlet" persze nem jelenti azt, hogy együnk macskaeledelt - bár már több olyan esetre is fény derült, hogy tévedésből (például idegen nyelvű feliratozású konzervet segélycsomagban kapva) emberek megettek ilyesmit, és nem lett bajuk.
Inkább a másik verzióra szeretném felhívni a figyelmet: mi se engedjük, hogy házi kedvencünk beleegyen, belelefetyeljen a tányérunkba. Ugyanis házi kedvenceink szájában olyan kórokozók élnek, amelyekre nekünk - hogy finoman fogalmazzak - nincs szükségünk. Bár a legtöbb baktérium nálunk nem okoz megbetegedést, mégis jobb ezzel vigyázni.
Másrészt többször mutattak már ki szalmonellát a kutyatálban hagyott ételből, tehát nagyon figyeljünk oda a tálak elmosására, tisztán tartására - főleg, ha mászó, épp járni tanuló gyermek is él velünk, aki kíváncsiságból megfogdossa, megcsócsálja a kint hagyott, éppen kiürült kutyatálat.
Szelíd veszélyek!
Soha ne hagyjunk a kisgyereket felügyelet nélkül állattal játszani! Még a legszelídebb állat is okozhat kellemetlen meglepetéseket, hiszen egy kisgyermek nem képes felmérni, hogy milyen erősen nyúlhat az állathoz, hol érintheti meg. Nem tudja, hogy "nem szabad kinyomni a szemét", belenyúlni a fülébe, meghúzni a farkát, kilógó nyelvét...
A kisnyúl sem játékszer, nem lehet akaratán kívül arra kényszeríteni, hogy játsszon, mert harapással, karmolással fog tiltakozni. A kiscicák sem tűrik a sorozatos "macerálást": vinnyognak, fújnak, karmolnak, harapnak. A karmolás nagyon fájdalmas, mindamellett a karom alatt lévő piszkot és kórokozókat is be tudja juttatni a bőr alá, ami aztán gyulladást, esetenként vérmérgezést okozhat.
Szelídebb állatok néha hagyják magukat, hogy a gyerek felöltöztesse, hurcolássza, talicskában tolja őket, de ha lehet, inkább kérjük meg a gyermeket, hogy ezekhez a játékokhoz a plüssállatokat használja, ugyanis tudatosítani kell benne: az állat nem játékszer, hanem önálló lény, saját akarattal, jogokkal.
Harapós ebek
Bár a "harci kutyáktól" a legtöbben eleve tartanak, jó tudni, hogy megfelelő környezetben nevelkedve semmi gondot nem okoznak, sőt abból a szempontból biztonságosabban viselkednek, hogy fájdalomtűrésük jobb, így egy esetleges farok- vagy fülhúzásért nem kapnak olyan hamar oda.