Szervezetünk minden egyes részét a vérkeringés látja el oxigénnel és tápanyagokkal, valamint ugyanez a rendszer felelős a szén-dioxid és az egyéb anyagcsere-végtermékek elszállításáért is. Utóbbi folyamat a vénás érhálózaton keresztül történik. Ahhoz, hogy a vénák zökkenőmentesen el tudják szállítani a vért - például a gravitációval is dacolva -, több tényező együttes fennállása is szükséges. Elengedhetetlen, hogy az érintett erek fala ép és rugalmas legyen, a vénabillentyűk megakadályozzák a vér visszafelé áramlását, illetve hogy az ereket övező izmok izompumpája is segítse a vér áramlását.
A visszeresség kialakulásában szerepet játszhat az érfal örökletes gyengesége is, de a legjellemzőbb kiváltó ok a lábszár felszíni és a mélyvénás rendszerét összekötő vénabillentyűk záródási, funkcionális hibája. Ilyenkor a felszíni vénák felé visszaforduló véráramlás hatására az egyébként gyengébb falú felszíni visszerekben megemelkedik a nyomás, így fokozatosan kitágulnak, ami vérpangáshoz vezet. A jellegzetes, gyulladásos eredetű visszeres panaszok is a pangó vér okozta oxigénhiányos állapot miatt lépnek fel, mint a fájdalom, a feszülő érzés és a lábak elnehezülése, fáradtsága.
A visszérbetegség veszélyei
Ami a súlyosabb szövődményeket illeti, a kitágult visszérben pangó vér könnyen rögösödhet, azaz trombózis léphet fel . Ezek a vérrögök az érrendszeren keresztül eljuthatnak a tüdőig, ahol egy tüdőartériát elzárva embóliát okozhatnak. A tüdőembólia potenciálisan életveszélyes állapot. Szintén súlyos következményei lehetnek a visszértágulat nyomán fellépő fekélyesedésnek a lábszáron. A lábszárfekély mind az életminőséget, mind az életkilátásokat jelentősen rontja, egyszersmind fertőzések forrása lehet a szervezetben.
Érdemes leszögezni, hogy a nagyon kitágult vénák nem csupán veszélyt jelentenek az egészségre nézve, de eredeti funkciójukat sem képesek ellátni. Éppen ezért, amennyiben műtétileg eltávolítják ezeket az ereket, hiányuk sem fog problémát okozni, a vér egyszerűen más irányban, más ereken keresztül fog a továbbiakban a mélyvénák felé áramlani. Fekélyt megelőző állapotokban mindenképpen ajánlott elvégezni a beavatkozást, de természetesen nem kell feltétlenül eddig várni. Fizikai panaszokat kiváltó vagy csupán esztétikai problémát jelentő visszereket éppúgy biztonságosan el lehet távolítani, megelőzve ezáltal a lehetséges későbbi szövődmények kialakulását is.
A visszerek műtéti kezelése
A tágult vénák megszüntetésére többféle eljárás is létezik. Kisebb átmérőjű hajszálerek érintettsége esetén hatásos módszer a szkleroterápia. Ennek során egy speciális oldat befecskendezésével gyulladást idéznek elő az érintett érben, amely így a beavatkozást követő kompresszió révén előbb összetapad, majd idővel felszívódik. Ugyancsak hatékony megoldást jelent a rádiófrekvenciás abláció, amikor egy vékony tű segítségével, magas frekvenciájú rezgés által létrehozott hőhatás révén roncsolják az érfalat, kiváltva ezáltal a véna összezáródását. Hasonló elven működik a helyi érzéstelenítés mellett végzett lézeres kezelés is, amely esetén egy, az elégtelenül működő felszíni visszérbe vezetett optikai lézerszál segítségével fejtik ki az elzáródást eredményező hőhatást.
Az utóbbi években egyre több helyen alkalmaznak ragasztásos visszérműtét is. Ez azt jelenti, hogy egy, a sebészetben már korábban is használt szövetragasztót, illetve annak egy speciálisan továbbfejlesztett változatát, n-butil cianoakrilátot juttatnak katéter segítségével a tág vénába. A vegyület vérrel érintkezve lassan polimerizálódik, és szó szerint összeragasztja az eret, idővel pedig teljesen lebomlik. A kezelt visszér helyén csupán egy alig észrevehető heg marad hátra, viszont ebben az esetben nem kell tartani a hőkezelés lehetséges mellékhatásaitól.
Végezetül érdemes kitérni a hagyományos sebészi eljárásra, amelynek során szükség szerint eltávolítható a felületi visszér főtörzse vagy külön az érintett oldalágak is. Előbbi esetben egy pár centiméteres vágáson keresztül lekötik a vénát a lágyékhajlatban, majd egy, a térd vagy a boka mellől felvezetett kanül segítségével teljes egészében kihúzzák. A műtét történhet kombinált érzéstelenítés vagy altatás mellett egyaránt. A tágult mellékvénákat apró, néhány milliméteres metszéseken keresztül egyenként távolítják el.
Mi segíthet még?
Már kialakult vagy akár előrehaladott visszeresség esetén az említett eljárások nyújtják a legbiztosabb eredményt, akadnak ugyanakkor más terápiás eszközök is, amelyek révén javítható a lábak véráramlása, ezáltal pedig csökkenthető a szövődmények fellépésének kockázata. A súlyfelesleg leadása mindenképpen előnyös hatású, amiben nagy szerep jut a rendszeres testmozgásnak. A sport emellett az izmok pumpáló funkcióját is erősíti, ilyen módon is pozitívan hat tehát a vénák működésére és állapotára. Ugyancsak jelentős segítséget nyújt a kompressziós harisnya alkalmazása, valamint a visszeres panaszok enyhítésére bevethetők helyileg ható krémek, kenőcsök is. A legmegfelelőbb terápia összeállításához mindenképpen javasolt szakember segítségét kérni.