Latin neve
Cnicus benedictus
Népies neve
áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldottfű, áldott bárcs
A növény leírása
A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik. Bencés szerzetesek hozták Itáliából hazánkba és kolostorkertekben termesztették. Mediterrán vidékeken vadon élő, hazánkban termesztett, egyéves növény. Íze rendkívül keserű.
Hogyan gyűjtsük?
A növény oldalhajtásait, valamint felső 30-40 cm hosszú virágos, leveles részét alkalmazzák gyógyászati célokra. Fontos, hogy árnyékos helyen szárítsuk, mert a napfényre érzékeny és hamar kifakul. A növényt virágzása kezdetén kell learatni.
Érdekesség
A likőripar kedvelt nyersanyaga.
A növény termése szappangyártásra alkalmas zsírosolajat is tartalmaz.
XVI. században azt gondolták, hogy a pestis gyógyítására alkalmas.
Mi van benne?
A növény szeszkviterpén laktonokat (knicint, artemizifolint), lignánokat, kálium és magnéziumsókat, nyomokban pedig illóolajat tartalmaz.
Mire jó?
A növény jó emésztés- és étvágyjavító hatású, gyomorsav-elválasztást fokozó szer, és alkalmazzák a népi gyógyászatban epehajtóként is.
Hogyan használjuk?
Tea: A benedekfüvet teában gyakran keverik citromfűvel. Mindkét alkotóelemből 2-2 teáskanálnyit forrázzunk le 0,5 liter forrásban lévő vízzel, hagyjuk állni 5 percig, majd szűrjük le! Naponta 2 csésze tea fogyasztása ajánlott fél órával az étkezések előtt.
Jó tudni!
A növény szárítása árnyékban történjék! Gyomor és bélfekély esetén alkalmazása nem ajánlott. Allergiás reakciók is kialakulhatnak használatakor.