Latin neve
Sedum acre
Népies neve
báránycsecs, hájfű, szakafű, kukacszaka, sírfű, párkányfű, sárgagyopár, borsos szaka
A növény leírása
A varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, sziklás, köves helyeket, s napot kedvelő, csípős ízű, pozsgás évelő növény. Megszárítva elveszti csípősségét. A varjúháj rendkívül jó szárazságtűrő növény. Elviseli a hosszantartó, extrém szárazságot, a tűző napot is.
Hogyan gyűjtsük?
Vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert védett. Termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi, Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehetséges.
A növény virágzó hajtását hasznosítják gyógyászati célokra.
Érdekesség
A varjúhájak tűrőképessége bámulatos, elviselik a több hónapos szárazságot, illetve a rendszertelen vízellátást is.
Mi van benne?
A növény az alkaloidoknak (piperidin alkaloid a szedakrin, a szedamin és a szedinin) köszönheti csípősségét, de tartalmaz még cseranyagokat, nyálkát, flavonoidokat is.
Mire jó?
A növényt mérgezőnek tartják, a szájban irritációs tüneteket vált ki, nagy mennyiségben hányást és hasmenést provokál. A népi gyógyászatban magasvérnyomás kezelésére használták, valamint a köhögés, aranyér, sebek kezelésére, de a modern gyógyászat kerüli a használatát. Ismeretes enyhe hashajtó hatása.
Hogyan használjuk?
Tea: A bioboltokban általában kapható olyan teakeverék, melynek alkotórésze a varjúháj. Magas vérnyomást csökkentő, nyugtató hatású.
Borogatás: A növény kisajtolt nedvével szokták bedörzsölni a reumás testrészt.
Jó tudni!
A varjúháj a védett fajok közé tartozik!
A mellékhatások túlsúlya miatt használata csak nagy körültekintéssel és szakember felügyelete mellett javasolható.