Egy kisállatot befogadni az életünkbe nagyszerű, ám igazán felelős gondolkodást igénylő döntés. Nemcsak az adott állatfaj és -fajta jellemzőit és speciális igényeit kell ismernünk, hanem alaposan át kell gondolnunk általánosabb érvényű, mindenféle kisállat örökbefogadása előtt egyként érvényes kérdéseket is.
10-15 évig együtt
Egy kutya vagy macska örökbefogadása (hogy csak a legnépszerűbb verziókat említsük) először is hosszú távra, legalább egy, de inkább másfél évtizedre szól. Emiatt bár lehet, hogy ez elsőre túlzásnak tűnik, jól tesszük, ha a döntéshez úgy közelítünk, mintha a házasodást latolgatnánk. Hiszen ez alatt az idő alatt minden egyes nap foglalkoznunk kell az állattal - hol többet, hol kevesebbet, de ha elhanyagoljuk, nagyon gyorsan sokasodni fognak a problémák az életünkben. Az állatot etetni, almozni, sétáltatni, orvoshoz vinni, elfoglalni, fésülni, szeretgetni kell. Igazán készen állunk erre? Vagy van esetleg más a családunkban, aki el szeretné és el is tudja végezni mindezt? Ha erre a két kérdésre bizonytalan a válasz, akkor inkább várjunk még néhány évet az örökbefogadással.
A fontos kérdések azonban akkor sem tűnnek el, ha a fenti kettőre igennel válaszoltunk. Lehet ugyanis, hogy a szívünk valóban készen áll a nagy lépésre, a körülményeinek, a munkánk típusa, az életstílusunk azonban mégsem teszik lehetővé a megfelelő állatgondozást. Át kell gondolnunk hát, hogy mennyi időt tudunk naponta (illetve, mert ez sem megkerülhető: mennyi pénzt havonta) az állatra fordítani, hogy mennyit leszünk tőle távol, és a saját személyiségünkkel kapcsolatban se hazudjunk magunknak: csakis olyan állatot válasszunk, amely a fajtajellemzők alapján potenciálisan illik is hozzánk. Ha például kedves, puha, barátságos, gyakran ölbe vehető, dögönyözhető és alapvetően csendesebb macska a legfőbb vágyunk, nagyon rossz élményeink lehetnek egy hangosabb, energikusabb fajtával, például egy sziámival vagy bengálival. Ma már könnyű a fajtákról információt szerezni a neten, de az sem árthat, ha váltunk pár szót olyan emberekkel, akik már évek óta együtt élnek a számunkra is rokonszenes állatfajtával.
Allergia, hangzavar
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mindezeken túl a saját egészségünk is problémát jelenthet. Mi van például, ha allergiásak vagyunk a macskára ? Jobb, ha ez nem azután derül ki, miután eltöltöttünk már néhány hetet az állattal, ezért nagyon ajánlott az örökbefogadás előtt elvégeztetni a vonatkozó allergiatesztet. Ne ijedjünk meg, ha kiderül, hogy valóban allergiánk van, hiszen még így is dönthetünk az örökbefogadás mellett (ha orvosunk is rábólint), de ebben az esetben jól fel kell készülnünk a várható tüneteink kezelésére, másrészt pedig a kiválasztandó macska fajtáját és nemét (a kandúrok például több allergént termelnek, mint a nőstények) is befolyásolhatja az allergia ténye.
Türelmességünk mértéke is kulcsfontosságú. Egy kölyökkutya vagy kismacska sokat ugat, nyávog, karmol, és nem lesz feltétlenül gyorsan szobatiszta. Nem fog azonnal akkor kelni és feküdni, vagy, mondjuk, csendben maradni, amikor mi azt optimálisnak ítéljük meg. Készen állunk rá, hogy akkor se adjuk majd fel a nevelését, ha heteken át felkavarodik tőle a megszokott életritmusunk, oda lesz a kényelmünk? És vajon a családtagjaink alkalmasak ebből a szempontból az együttélésre az adott állatfajtával? Ha kicsi gyerekeink vannak, nem fognak-e túl durván bánni egy egészen kicsi, törékeny állattal? Lehet, hogy inkább egy erősebb, felnőtt állatot érdemes választanunk?
Menhely vagy tenyésztő?
Ha mindezeken a kérdéseken már túljutottunk, és eljutottunk odáig, hogy tényleg az örökbefogadás közvetlen előszobájában álljunk, még mindig marad mit átgondolni. Biztonságos a lakásunk/házunk az állat számára? Nincs olyasmi, amit megehet, megrághat, és káros az egészségére? Aminek nekimehet, amit leverhet? Fognak vele élni más állatok is? Tekintsük át megszokott környezetünket más szemmel, az állat szempontjából, és pont olyan alaposan, ahogy akkor tennénk, ha kisgyerek születne a családba.
Végezetül el kell döntenünk azt is, hogy tenyésztőtől vagy menhelyről fogadunk-e örökbe állatot. Ez mindenkinek a személyes döntése, és nincs rossz választás, de mindent figyelembe véve csak ajánlani lehet a menhelyeket - hiszen így egyfelől enyhíthetjük kicsit a túlszaporodott, utcára került állatok problémáját, másrészt a menhelyeken többségben lévő keverék állatok általában kevesebb egészségügyi problémával küszködnek az életük során. Bárki legyen is ugyanakkor a macska aktuális tulajdonosa, kérdezzünk tőle sokat. Faggassuk ki alaposan a kiválasztandó állat egészségéről, oltottságáról, jelleméről, táplálásáról, esetleges betegségeiről - és ha úgy érezzük, hogy akit kérdezünk, valamilyen okból nem ad elégséges vagy őszinte választ, akkor inkább keressünk más forrást, mert később nagyon megbánhatjuk a hiányos információk birtokában meghozott, ezek miatt elhibázott döntést.
