Bár az ember esetén alkalmazott eutanázia kérdésköre - a világ legtöbb államával egyetemben - Magyarországon is keveset firtatott tabutéma, az állatok körében a "kegyes halál" régóta ismert és bevett gyakorlat. Az altatást állatorvos végzi az egyik kimondottan erre kifejlesztett készítménnyel, de csak nyomós indok mellett, hisz maga is bűncselekményt követ el, ha ok nélkül pusztít el egy állatot.
A magyar országgyűlés 1998-ban alkotta meg az állatvédelmi törvényt , 2004-ben került be a büntető törvénykönyvbe. Ez alapján nemcsak az állatot bántalmazók, de az életét szükségtelenül kioltók is vétenek a törvény ellen. Egyetlen állatorvos sem altathat tehát el azért egy kutyát vagy macskát, mert például a gazdái ráuntak. Nem pusztítható el az állat azért sem, mert gazdája nem tudja vagy nem akarja finanszírozni valamilyen betegségének gyógyítását. De mikor válik tényleg indokolttá meghozni ezt a nehéz döntést?
Mikor indokolt az altatás?
Dr. Koleszár István állatorvos, a Rex Alapítvány igazgatója szerint Magyarországon csak nagyon ritka esetben fordulhat elő, hogy egy állatot ok nélkül altatnak el, egy szakmájára valamit is adó orvos nemcsak jogi, de erkölcsi okokból sem tenne ilyet. Az állattartók körében azonban továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy egy kutya vagy macska vásárlását követően felelősséget vállalunk épségéért és egészségéért is. "Az altatáshoz megalapozott indok kell. Azért, mert az állatnak például hasmenése van, és azt a gazdája nem akarja kezeltetni, még nem találtunk okot az elpusztítására" - magyarázta az állatorvos.
Ilyen ok lehet például az élettel összeegyeztethetetlen sérülés, amely valamilyen baleset miatt keletkezhet. Ha az állatorvos megvizsgálja az állatot, és úgy látja, hogy semmilyen módon nem tud enyhíteni a szenvedésein, akkor ez a leghumánusabb lépés, amelyet megtehet.
Bizonyos senyvesztő és visszafordíthatatlan betegség (például a rák ) esetén is dönthet úgy az orvos, hogy az állat már nem tud önmagához méltó életet élni - nem tud már felkelni, fájdalmak gyötrik, maga alá piszkít. A gyógyíthatatlan betegség egy idő után eljut arra a szintre, amikor már az állatot nem érdemes tovább támogatni, mert csak a gyötrelmeit nyújtják meg.
Az alapítvány igazgatója hangsúlyozta: a közhiedelemmel ellentétben a menhelyeken sincsen helyhiány miatt altatás, valamilyen megoldást mindig ki kell - és ki is tudnak - dolgozni. Van azonban egy szomorú indok, amely az állat elpusztítását szükségessé teheti: ha veszélyt jelent. "Bizonyos idő elteltével - átlagosan ez nagyjából három hónap szokott lenni - már bebizonyosodik, ha az állat veszélyt jelent az emberre. Mivel az ellátásukat gondozók és orvosok végzik, az ő testi épségük ilyen esetben is elsődleges" - mondta Dr. Koleszár István. Ezt a döntést kutyatrénerek és állatorvosok együtt hozzák meg, és szerencsére nagyon ritkán van csak rá szükség. Az állatnak megmaradhatnak bizonyos félelmei - például nem szereti, ha felveszik vagy megsimogatják -, de ezek mind kezelhetőek, és önmagukban nem indokolják az elpusztításukat.
Nem jó, ha végignézzük
Maga az altatás viszonylag rövid idő alatt lezajlik. Először az állatot csak elbódítják egy injekcióval, majd utána jön a túlaltatás, amely megbénítja a légző- és a keringési rendszert. Ezen a módon szenvedés nélkül, gyakorlatilag másodpercek alatt beáll a halál. Az állat súlyától függően az orvosnak 5-10 ezer forint közötti összeget kell kifizetni.
Valószínűleg élete egyik legnehezebb döntését hozza meg az ember, aki társállata elaltatása mellett dönt. Sokan az utolsó pillanatig a kedvencük mellett maradnának ilyenkor, az állatorvos azonban ezt nem javasolja. "Bár az altatáshoz használt szerek gyorsan és fájdalommentesen fejtik ki hatásukat, sokszor görcsös állapotot idézhetnek elő. Az elmúlás általában nem méltóságteljes, ezért nem jó, ha utolsó emlékeinkként ezek a pillanatok maradnak meg" - mondta el. Általában azt tanácsolják, hogy a tulajdonos még a szedálás idején búcsúzzon el az állattól, majd a rendelő előtt várja meg, míg az állatorvos végez. Ritkábban vannak csak olyan esetek, amikor a tulajdonos ragaszkodik hozzá, hogy a legvégső pillanatig bent tartózkodjon. Viszont az állat ilyenkor már nincs öntudatánál, így jelenlétével sem bátoríthatja a gazdája, a tehetetlenség érzete pedig csak tovább növeli a fájdalmat .
Egy kutya, macska vagy bármilyen más kiskedvenc elvesztése közel olyan fájdalmat válthat ki a tulajdonosából, mintha egy családtagjától kellett volna végső búcsút vennie. Nem véletlenül hívjuk őket társállatoknak, hiszen 10-15 évig osztoznak velünk az örömben és bánatban, és a velük való foglalkozás a mindennapjaink szerves részévé válik. Régóta nem lesz már velünk a kutya, amikor még mindig könnyes szemmel ülünk vissza az ágyra reggelente, mert nincs már partnerünk a reggeli sétához, és a macska kaparófáját sem tesszük még el annak ellenére, hogy nincs már használatban. A gyászfeldolgozás minden emberben máshogy zajlik le, a szeretett állat elengedése pedig egyeseknél hosszabb és lassabb folyamat lehet.
Talán nem minden esetben jó azonnal új kutya vagy macska után nézni, a veszteség miatt érzett fájdalom azonban nem kell, hogy elrettentsen minket egy újabb állat befogadásától. A menhelyek kifutóin is számos négylábú vár arra, hogy újra szeretettel töltse meg egy új gazdi szívét!