A vonyítás a farkasok legjellegzetesebb hangadása, de számos kutyafajta is gyakran ad ki hasonló hangot. Ugyanakkor míg a farkasok arra használják, hogy fajtársaikkal nagy távolságokon keresztül kommunikáljanak, kijelöljék a territóriumuk határait, illetve hogy válaszvonyítással osszák meg egymással a helyzetüket, háziasított rokonaiknál sokkal komplikáltabb a vonyítás használata. Bizonyos fajták, mint a farkashoz nagyon hasonlító szánhúzók gyakran vonyítanak akár bizonyos hangokra is (például sziréna, harang, zene), más kutyák pedig soha nem reagálnak így.
Ha vonyít, közelebb áll a farkashoz
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói most arra keresték a választ, hogy hajlamosabbak-e bizonyos fajták vonyítani. Megvizsgálták tehát, hogyan reagálnak családi kutyák a farkasvonyításra. Mintegy 68 kutyát teszteltek le, amelyek a fajtájuk alapján különböző genetikai távolságra állnak a farkastól. Eredményeik alapján azok a fajták, amelyek genetikailag közelebbi rokonságban állnak a farkassal, úgynevezett ősi fajták, gyakrabban válaszolnak vonyítással a farkasoknak, míg a genetikailag távolabb álló, úgynevezett modern fajták inkább ugatással reagálnak. Vagyis úgy tűnik, hogy bár a legtöbb fajta képes vonyítani, a modern fajták már nem használják ezt a hangadást az eredeti funkciója szerint.
Ennek az lehet az oka, hogy a modern fajták kialakítása során már eltérőbb volt a kutyák szociális környezete, és már nem volt szükség a nagy távolságú kommunikációt szolgáló hangtípusra. A kutatók azt feltételezik, hogy az ősi fajták jobban is értik a farkasok vonyítását, mint modern társaik. A teszthelyzetben az ősi fajták egy idegen falka territóriumán érezhették magukat, ami stresszt váltott ki belőlük, és így, a farkasokhoz hasonlóan, vonyítással jelezték jelenlétüket a vonyító falkának, hogy megelőzzék a találkozást.
Ez is érdekelhet
Magunk mellé vettük, megváltozott a "beszéde"
Az eredmények alapján a hím nemi hormonok is érintettek a vonyításban, ugyanis az ivartalanított kanok hosszabban vonyítottak, mint ivaros társaik. Mivel ismert tény, hogy az ivartalan kanok félősebbek, ez az eredmény egybevághat a feltételezéssel, mely szerint a vonyítás a vizsgált szituációban a félelem jele lehet. Vagyis a kutyák válasza a farkasvonyításra: "félek, kérlek, ne gyere közelebb!" A kutatás eredményei alátámasztják azt a feltételezést is, hogy a háziasítás megváltoztatta a kutyák hangrepertoárját.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
