A kullancs fejlődése és életvitele
A kullancsok fő tartózkodási helye az olyan fás, erdős terület, ahol a burjánzó aljnövényzet megfelelő páratartalmat biztosít számukra. A petével szaporodó élősködőknek négy életciklusa van: pete, lárva, nimfa és kifejlett állat. Ahhoz, hogy a teljes fejlődési folyamatuk végbemenjen, szükségük van olyan gazdaszervezetekre, amelyekből táplálkozhatnak. Erre a többi között kiválóan alkalmas számukra az olyan melegvérű állat, mint az ember legjobb barátja, a kutya.
A kullancsok a megfelelő gazdatestet hő- és gázérzékelő képességük segítségével választják ki. Roppant szívósságukra jellemző, hogy a megfelelőre akár egy teljes évig is képesek várni. Ha megtalálják, sokszor órákon keresztül keresik rajta azt a területet, amelyet a legtökéletesebbnek találnak, majd a bőrön apró nyílást ejtve szívják tele magukat vérrel, miközben horgas kampójukkal kapaszkodnak. A vérszívástól testtömegük akár a százszorosára is megnőhet.
A kullancsok életciklusa változó ideig tart: van, amelyiknél néhány hónap alatt végbemegy, míg más fajnál akár több év is lehet. Először lárvaként van szükségük gazdatestre, majd nimfaként, később pedig a már kifejlett kullancsnak is vér kell a szaporodáshoz. Egy felnőtt állat akár 2-3 ezer petét is lerakhat, majd elpusztul, hogy később az ő teteme válhasson a lárvái első táplálékává.
Súlyos betegségeket okozhatnak
Elsősorban azért számítanak veszélyes élősködőnek, mert táplálkozás közben különböző vírusokat és baktériumokat juttathatnak az áldozataikba. A kullancsok terjesztik például a kutyák egyik komoly betegségét, a babesiosist, amely magas lázzal, hányással és ritkán idegrendszeri tünetekkel járó kórkép. Ha nem kezelik időben, a kutya akár pár nap leforgása alatt belepusztulhat. Szintén a kullancsok által terjesztett betegség a Lyme-kór , valamint a ritkán előforduló agyvelő- és agyhártyagyulladás is. Míg az előbbinél láz, levertség, étvágytalanság, ízületgyulladás, később veseelváltozások jelentkezhetnek, az utóbbi akkor lehet végzetes, ha a kórokozó megtámadja az állat központi idegrendszerét.
Folyamatos kontroll
Megelőzésképpen lehetőség szerint kerüljük azokat a fás, bokros, csalitos területeket, amelyekről tudjuk - vagy feltételezzük - hogy kullanccsal fertőzöttek. Ellenkező esetben gyakran vizsgáljuk át az állatot. Fontos, hogy minél előbb észrevegyük az élősködőt, hiszen, ha még a vérszívás előtt sikerül eltávolítani, nem kell a fertőzésveszélytől tartani.
Amennyiben a vérszívó már a bőrbe fúródott, az eltávolításához használhatunk kullancskanalat, csipeszt, vagy akár óvatosan az ujjhegyünkkel is kihúzhatjuk. Ne késlekedjünk: minél előbb tesszük, annál kisebb az esély a megfertőződésre. Vigyázzunk, hogy a testét ne nyomjuk meg, és az eltávolítás előtt se kenjük be zsírral, krémmel vagy egyéb anyaggal: ezzel azt érnénk el, hogy a kullancs a fertőző anyagait a bőrbe öklendezze. Az eltávolítás helyét azonban érdemes mindig alaposan lefertőtleníteni.
Kullancsriasztó szerekkel a megelőzésért
A legjobb védekezés a megelőzés, amelyben fontos szerepet játszik a kullancsriasztó szerek használata. Ezek a készítmények különböző hatóanyag-tartalommal és formában kaphatóak: spray-k, cseppek, nyakörvek. Minden esetben tartsuk be az adott termékre vonatkozó mennyiségi és ismétlési szabályokat ahhoz, hogy a védekezés hatékonyságát biztosítani tudjuk. Mivel a kullancsveszély azonnal megkezdődik, ahogy megszűnnek a fagyok és eltart egészen a következő tél beálltáig, fontos a csaknem egész éven át tartó folyamatos védekezés.
Legjobban: