Az ELTE és az ELKH számos kutyafajta agyméretével kapcsolatos kutatása az első ilyen átfogó vizsgálat, melynek előkészítése több évtizedet vett igénybe. A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy az agy méretét vajon milyen tényezők befolyásolják. Vajon összefüggésben van-e az agyméret azzal a feladattal, amelyre a fajtát kitenyésztették? Van-e különbség például az ölebek és a vadászkutyák között? Vagy inkább a várható élettartam áll a háttérben?
159 kutyafajta agyát vizsgálták
A háziasított állatok agya akár húsz százalékkal kisebb lehet, mint a vad őseiké. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a domesztikált fajok élete egyszerűbb a vadon élő ősökéhez képest. A gazdák által nyújtott biztonságos környezetben nem kell ragadozók támadásaitól tartani és vadászni az élelemért, így nincs szükség nagyméretű agy fenntartására.
"A különböző kutyafajták azonban eltérő komplexitású társas környezetben élnek, illetve összetett feladatokat látnak el, amelyhez feltehetően nagy agyi kapacitásra van szükség. Ezért arra gondoltunk, hogy az agyra ható szelekciós nyomás a fajon belül változhat, és különbséget találunk majd a kutyafajták agymérete között annak alapján, hogy milyen feladatot látnak el vagy mennyire távolodtak el genetikailag a farkastól" – fogalmaz Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusa.
Csörgő Tibor, az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék főmunkatársa évtizedek óta gyűjt koponyákat, amelyekről most CT-felvételek készültek. Czeibert Kálmán állatorvos a képek alapján rekonstruálta az agyakat, és megállapította azok pontos térfogatát. Ezt egészítette ki az ELTE hét éve működő Kutya Agy és Szövetbankja, amely lehetővé tette, hogy a koponyafelvételek alapján számolt agytérfogatokat valódi agyak alapján ellenőrizhessék. Végül 865 egyedről, 159 kutyafajtáról sikerült adatot gyűjteni, a farkasokat pedig 48 példány képviselte.
A háziasítás során csökkent az agyuk mérete
Az Evolution folyóiratban publikált eredmények szerint a farkasok 31 kilogrammos átlagos testsúlyához 131 köbcentiméteres agytérfogat társul. A hasonló súlycsoportba tartozó kutyák esetében az agytérfogat ennek csak körülbelül a háromnegyede, vagyis hozzávetőlegesen 100 köbcentiméter. Ez megerősíti, hogy a háziasítás a kutyák esetében is az agyméret csökkenésével járt. Az azonban meglepte a kutatókat, hogy minél távolabb esik egy kutyafajta a farkastól genetikailag, annál nagyobb a relatív agymérete. A várakozásokkal ellentétben viszont a fajták eredeti szerepe, az átlagos alomméret és várható élettartam független az agy méretétől.
Az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest. Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, amely minden modern fajtát érint.