Több mint tízezer (sőt egyes feltételezések szerint több mint százezer) év telt el azóta, hogy a kutyák és az emberek elődei szövetségre léptek a vadászatban. Hogy hatékonyabb legyen az együttműködés, az állat megtanult az ember legapróbb rezdüléséből is olvasni, hanglejtésünk, mimikánk és gesztikulációnk alapján is képesek például következtetni a hangulatunkra. Ez ráadásul nem is hagyja őket hidegen, kutatások szerint ugyanis az állatok többségét felzaklatja, ha a gazdájuk elszomorodik.
Így reagálnak a kutyák az érzelmeinkre
A minnesotai kísérletbe 34 kutyát és gazdáját vonták be, az állatok változatos korúak és fajtájúak voltak. Az embereket egy üvegajtóval elválasztott helyiségbe csukták be, ahol kétféle dolgot kellett csinálniuk: a csoport egyik fele szomorú hangon ismételgette a segítség szót 15 másodpercenként, közben pedig sírdogáló hangokat hallatott. A csoport másik fele szintén 15 másodpercenként ismételgette a segítség szót, de semleges hangszínen, közben pedig a "Twinkle Twinkle Little Star" (amelyet magyarul Hull a pelyhes fehér hó címen ismerünk) című gyermekdalt dúdolta. A kutyákat eközben a könnyen kinyitható üvegajtó másik oldalához engedték, ahol jól láthatták és halhatták a gazdájukat. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az állatok hogyan reagálnak a szituációra, és milyen arányban lökik be az ajtót azért, hogy a gazdáikkal lehessenek.
Mindkét csoportból nagyjából az állatok fele nyitotta ki az ajtót, hogy a gazdájához jusson, mégis jelentős különbség volt közöttük. Azokhoz az emberekhez, akik sírtak és szomorú hangon kértek segítséget, átlagosan 23 másodperc alatt jutottak be a kutyák, míg a gyermekdalt dúdolókhoz már jóval kényelmesebb tempóban, 96 másodperc alatt találtak utat. Ráadásul a síró ember láttán az állatok is jóval feszültebbek lettek, fel-alá szaladgáltak és nyöszörögtek. Nem meglepő módon a leggyorsabban azok az állatok jutottak be a gazdájukhoz, akiknél a korábbi tesztek során is nagyobb kötődést mértek.
Mindemellett azoknak sem volt okuk az aggodalomra, akikhez nem ment be az állat még annak ellenére sem, hogy az ajtó túloldalán sírdogáltak. A kutyáknak ugyanis korábban nem mutatták meg, hogyan működik a kísérlethez használt ajtó, ráadásul az emberekhez hasonlóan ők is rosszabbul teljesítenek stresszes , feszült szituációban. Néhány állat egyszerűen túl ideges volt ahhoz, hogy utat találjon a gazdájához, némelyik pedig jól láthatóan összezavarodott, és más emberek segítségét kereste a szobában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kísérlet azt is jelezheti, hogy a kutyákban az emberekhez hasonló módon változó mértékű az empátia. Néhány jobban felzaklatja magát, ha a gazdája feszült vagy szomorú, és azonnal közel akar hozzá kerülni, míg mások kevésbé éreznek késztetést a vigasztalásra.
Ez is érdekelhet
Forrás: Time
Legjobban: