A kutya és az ember együttélésének hosszú története során az állat egy sor készséget kifejlesztett, amelyek az emberhez való kötődését segítették. Ezek közül az egyik az, hogy végrehajtják az "ül", "fekszik" és egyéb utasításokat. Az azonban eddig nem volt ismert, hogy megértik-e az ember szándékát, vagy csak a tettre reagálnak. Felismerni, vagy legalább megérezni egy másik teremtmény szándékait, az úgynevezett tudatelmélet vagy mentalizáció alapja. Így nevezik azt a képességet, amellyel mentális állapotot - szándékot, vágyat, tudást - tulajdonít az ember másoknak. Sokáig úgy tartották, erre kizárólag az ember képes.
Tudják, mikor cselekszünk szándékosan
Egy német kutatócsoport azt vizsgálta, hogyan reagálnak a kutyák, ha az ember szándékosan vagy véletlenül visszatartja a jutalomfalatukat. Azt állapították meg, hogy a kutyák eltérően viselkedtek, ha a kísérletet végző ember akarattal cselekedett, mint akkor, amikor akaratlanul. Ez arra utal, hogy a kutyák különbséget tudnak tenni a szándékos és a szándék nélküli viselkedés között.
A kísérlethez az úgynevezett véletlen-szándékos paradigmát használták, ami gyakori az emberi és állati elme vizsgálatában, kutyák teszteléséhez azonban még nem vették igénybe. A kísérleteket 51 kutyával végezték, és három helyzetet próbáltak ki - mindannyiszor átlátszó táblák választották el a kísérletet vezető embert és az állatot. Az alaphelyzet az volt, hogy a kísérletvezető a táblák közötti résen át adta a kutyának a jutalomfalatot. Az egyik esetben az ember szándékosan hirtelen visszavette a falatot és letette maga elé. A "véletlen-ügyetlen" modellben az ember megpróbálta átadni a falatot a résen, de véletlenül kiejtette a kezéből. Ezután a "véletlen-lezárt" helyzetben pedig újra "megpróbálta" átadni az ételt, de ez ekkor sem sikerült, mert a rés bezárult. Akár szándékosan, akár véletlenül, a jutalom mindhárom esetben az ember oldalán maradt.
Így reagáltak a kutyák
A kutatók azt várták, hogy ha a kutyák azonosítják az ember szándékát, akkor a "szándékos" modellben tovább várnak majd, mielőtt a jutalom felé mozdulnának. A kísérletek azt mutatták, hogy nemcsak hosszabb ideig vártak olyankor, amikor az ember direkt nem adta oda a jutalomfalatot, de nagyobb valószínűséggel ültek vagy feküdtek le - amit békítő magatartásként szoktak értelmezni - és hagyták abba a farokcsóválást, mint a két "véletlen" modell során. "Kutatásunkban a kutyák egyértelműen másképpen viselkedtek attól függően, hogy az ember cselekedete szándékos, vagy véletlen volt-e" - mondta Britta Schünemann, a tanulmány vezető szerzője.
Legjobban: