Jelenleg is népes állatfalkát tudhat magáénak, aminek 7 kutyus és több mentett cica a tagja. Mint mondja, az állatszeretetét az édesapjától örökölte, aki akkor lepte meg az első kutyájával, amikor mindössze 2 hónapos volt. Így tulajdonképpen együtt nőttek fel, és azt a sok jót, amit ettől a vele majdnem egy napon született óriás schnauzertől kapott kisgyerekként, soha nem felejti el.
Kettővel kezdték
Az első örökbefogadott kutyájukért egy Budapesthez közeli menhelyre mentek, a látogatásukkor azonban még nem volt olyan állapotban, hogy magukkal is vihessék. Amíg a kedvencükkel ismerkedtek, a menhelyre új lakó érkezett, aki azonnal odaszaladt Zsuzsiékhoz, minden kétséget kizáróan értésükre adva, hogy velük szeretne hazamenni.
Ennek szerencsére nem volt semmi akadálya, így mégsem üres kézzel távoztak a kutyaotthonból. Nem sokkal később szomorúan értesítették őket a menhelyről, hogy az eredetileg kiszemelt kutyájuk sajnos feladta a küzdelmet, ők azonban így sem mondtak le arról, hogy még egy lakót elhozzanak tőlük.
„Újra felkerestük őket, és rögtön megakadt a szemem egy nyápic kiskutyán, aki nem sokkal korábban gyógyult ki egy csúnya betegségből. Nagyon pici és elesett volt, hatalmas szomorú szemekkel nézett a világba, így részünkről azonnal eldőlt, hogy őt szeretnénk” – emlékszik vissza Zsuzsi, akit akkor nem sok jóval biztattak a menhelyen. Őszintén megmondták nekik, hogy bár orvosilag gyógyultnak tekinthető a kiskutya, még mindig kritikus az állapota, és a testi bajok mellett komoly lelki sebeket is szerzett.
„A karomban vittem haza, és mindent megtettünk azért, hogy kihozzuk ebből az összetört, apatikus állapotból. Bár először azt mondták, hogy kistestű marad akkor is, ha megerősödik, végül annyira összeszedte magát, hogy egy 30 kilós kutya lett belőle. Csodásan összeszoktak a másik mentett kutyával, Monával. Egyikük 11, másikuk 16 évig volt velünk” – meséli Zsuzsi, akinek ezek a kutyák is fantasztikus dolgokat tanítottak.
Jókor volt rossz helyen
A következő falkatagot Zsuzsi a Facebookon látta meg. Egy loncsos, koszos, és végtelenül bánatos tekintetű westie nézett rá a képernyőn keresztül, akit szeretett volna mielőbb közelebbről is megismerni. Az idős kutyát megfürdették és megfésülték, mire a találkozóra sor került, így a gazdijelöltek már hófehéren ismerkedhettek meg vele. Az utca porát alaposan lemosták róla a gondos kezek, a szeméből azonban továbbra sem tűnt el a szomorúság.
„Lassan, komótosan battyogott ki elém, még a mozgásán is látszott, hogy mennyire el van anyátlanodva. Ezen persze nincs mit csodálkozni, kiderült ugyanis, hogy az eredeti gazdájához pici korában került, aztán mikor megöregedett, kidobták. Csipes kutya lévén először jóhiszeműen visszaadták a tulajdonosnak, két héttel később azonban egy játszótér kerítéséhez kikötve találtak rá, egy másik kutyával együtt” – osztja meg Zsuzsi a hányatott sorsú Tapi előéletét.
A koros westievel azonnal egy hullámhosszra kerültek, és nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Mindössze két hónapja volt vele a kiskutya, amikor nagyon rosszul lett és gyors állatorvosi segítségre szorult. Kiderült, hogy hasnyálmirigy gyulladása van, ami a Tapihoz hasonló, 12 éves állatoknál végzetes is lehet. „Az ultrahangvizsgálaton emellett kiderült, hogy a lépén egy óriási vérömleny is keletkezett, ami szintén veszélyeztette az életét, így rohantak is vele a műtőbe. A beavatkozás jól sikerült, azután már »csak« a hasnyálmirigy gyulladást kellett valahogy kikúrálni” – folytatja Zsuzsi, akinek emiatt 1-2 hétre a kórházban kellett hagynia Tapit.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kutyust egy ketrecben szállásolták el, ami annyira rossz hatással volt Tapira, hogy egy falat ételt sem fogadott el senkitől, csak Zsuzsitól, amikor látogatóba ment hozzá. Bár az állatkórházban mindenki kedves volt vele, simogatta és körülrajongta, Tapi azt hitte, hogy újra elhagyták, emiatt kérdésessé vált, hogy túléli-e a lábadozás időszakát.
„A doktornő, aki kezelte, hamar felmérte a helyzetet. Bár hasnyálmirigy gyulladással nagyon kockázatos, mégis úgy döntött, hogy hazaengedi a kutyát, ha vállalom, hogy reggel és este visszahordom infúzióra. Ez természetesen nem volt kérdés: onnantól kezdve, hogy kihoztuk a kórházból, Tapi szép lassan újra elkezdett enni, és ha nem is rohamléptekben, de felgyógyult” – meséli Zsuzsi a nehéz időszakukról.
Az idős „westie bácsi” végül 16 évesen és 8 hónaposan hunyta le örökre a szemét, vagyis volt még pár szép éve az örökbefogadó családjával. Orvosilag tulajdonképpen „nem lett volna szabad” élnie, ám az a szeretet, amit egymás iránt éreztek, itt tartotta a kiskutyát.
Farkcsóváló angyalok
Zsuzsi védőszárnyai alatt most is éldegél egy olyan mentett kutya, aki 11 évet töltött ketrecbe zárva egy szaporítónál. „Négy-öt éve van velünk, és imádja azt az életet, ami az örökbefogadás után kezdődött számára. Rendszeresen kap enni, meleg helyen lehet, rengeteget simogatjuk, és ha úgy tartja kedve, puha ágyban alhat. Sajnos ő is nagyon beteg, többször elhangzott már, hogy készüljünk fel a legrosszabbra, de hatalmas élni akarásának köszönhetően végül mindig összeszedte magát” – mondja egészen meghatottan Zsuzsi.
A rutinosnak számító kutya-örökbefogadó azt meséli, semmihez sem fogható látni, amikor a menhelyről elhozott, zűrös múlttal rendelkező kutyák elkezdenek boldogok lenni, és újra megtanulnak játszani. Új dolgokat azonban nemcsak a gazdik tanítanak a kutyáknak, hanem a kutyák is a gazdiknak: „Az egyik legcsodálatosabb, amiről mindannyian példát vehetnénk, szerintem az, hogy a menhelyi kutyák mennyire megbocsájtóak. Hiába követnek el ellenük rengeteg borzalmas dolgot, ők még a leggonoszabb emberek tettei felett is képesek szemet hunyni. Bármi történt is velük korábban, ki előbb, ki később, újra tud bízni az emberekben, és újra képes őket végtelenül szeretni. Emiatt én biztos vagyok benne, hogy a menhelyi kutyákat az angyalok küldik közénk, hogy gyógyítsanak és szeretni tanítsanak.”
A másik, ami Zsuzsi szerint elképesztő az örökbe fogadott kutyákban, a kitartásuk. Többször is megbizonyosodott róla, hogy a legnagyobb testi és lelki megpróbáltatások után is előre néznek, és amennyire csak tudják, „kimaxolják az életet”. Mindegyikük igazi harcos a szó nemes értelmében véve, amiért nagy-nagy tisztelet jár(na) nekik.
A többek között a Pedigree® termékeket is gyártó MARS évek óta támogatja a hazai menhelyeket is termékadománnyal és önkéntes munkával. A vállalat célkitűzése, hogy egy jobb világot teremtsen a kisállatok számára, melynek fontos része a felelős állattartás és örökbefogadás népszerűsítése, valamint a menhelyek működésének támogatása.
A Mars 1992-ben lépett be a magyar piacra, 2016 óta pedig a Mars Multisales Central Europe tagjaként működik, amely a magyar, a cseh, a szlovák és a román piacot foglalja magában. A szervezet több, mint 400 Munkatárssal, három kategóriában működik: édesség (csokoládé, rágógumi és egyéb édesség), élelmiszer (rizs és szószok), valamint állateledel. A Mars emellett a szegmenseinek két legnagyobb üzemét működteti a régióban: a száraz állateledelt és jutalomfalatokat gyártó csongrád-bokrosi üzem mellett a csehországi Poříčí nad Sázavou-ban működik a Mars édességgyártó létesítménye. (X)
Legjobban: