Érdemes megemlíteni, hogy a macskák eredendően magányos állatok. Ennek ellenére sok háztartásban egyszerre több macska is él. Mint azt Ineke van Herwijnen, az Utrechti Egyetem szakértője írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében, egy 2021-es nemzetközi felmérés szerint a macskagazdik több mint fele, 55 százaléka több macskát is tart otthon. Persze a háziasított macskák rugalmasabbak őseiknél, és egyfajta félig társas lénnyé váltak az ember mellett. Mindazonáltal nem mindegyük tolerálja, ha osztoznia kell élőhelyén, és ez bizony feszültségek forrásává válhat.
Melyik macska kedveli a társaságot?
Öröklött tényezők éppúgy szerepet játszanak a macskák más macskákkal való együttélési képességében, mint a korai életszakaszban szerzett tapasztalataik. Általánosságban elmondható, hogy az azonos nemű cicák könnyebben kijönnek egymással, különösen, ha nőstényekről van szó, illetve ha netán még családi kötelékek is egymáshoz kapcsolják őket. Mindenképpen jó jel, mely szerint élvezik egymás társaságát, ha gyakran alszanak együtt, méghozzá úgy, hogy testük és fejük is a másik irányába fordul közben.
Ez utóbbi nagyon fontos. Előfordulhat ugyanis, hogy a macskák nem is annyira egymás miatt kedvelnek egy bizonyos alvóhelyet, hanem annak melegsége, az onnan nyíló kilátás, esetleg a gazdi közelsége miatt. Ilyenkor megmutatkozhatnak rajtuk olyan jelek, hogy nem érzik igazán komfortosan magukat a másik túlzott közelsége okán, például úgy, hogy elfordulnak egymástól, esetleg meresztik egymásra a szemüket. Értelemszerűen az ilyen macskapárok kevésbé valószínű, hogy szívesen játszanának egymással.
Maga a játék egyébként fontos része a kölykök fejlődésének. A kiscicák önmaguktól is játszanak akár egymással, akár különféle játékokkal, tárgyakkal. A társas játék csúcsidőszaka a kilencedik és tizennegyedik hét közé esik a kölykök életében. Azok a kismacskák, amelyek hosszabb időt töltenek együtt az alomtársaikkal, gyakorlottabbá is válnak a játékhoz szükséges szociális készségek terén. Ilyen módon ez is nagyban meghatározza, hogy a macskák később mennyiben lesznek képesek megosztozni a területükön más macskákkal.
A játék csalhatatlan jelei
Ezek tehát mind olyan előjelek, amelyek már önmagukban is hasznos támpontot nyújthatnak annak eldöntéséhez, hogy amikor kedvenceink egymásnak ugranak, azt vajon csak baráti birkózásként teszik-e, vagy agresszíven marakodnak, verekednek. Ezenkívül van Herwijnen szerint az alábbi szempontokat is érdemes ilyenkor megfontolni. Az ártalmatlan játék jele, ha...
- egyenlőség jellemzi, azaz például macskáink gyakran cserélik a pozíciókat, szerepeket birkózás, kergetőzés közben;
- a macskák hajlamosak közben testükkel nyíltan egymás felé fordulni, nyugodt módon;
- nem sziszegnek, morognak, köpködnek egymásra;
- egyikük sem csapja hátra a füleit;
- egymást mancsaikkal pofozgatva nem meresztik ki a karmaikat;
- egymást harapdálva vigyáznak arra, hogy fogaik ne sértsék fel a másik bőrét.
„A macskák sokrétű, bonyolult lények, ahogy a játékuk is az. Olykor játékból is harcolhatnak egymással, amely valójában a játék és a harc egyfajta keveréke, és amelyet még nehezebb lehet felismerni. Csakhogy ez a fajta interakció is sértheti a macskák közötti társas kötődést” – int óvatosságra a holland szakember. „Amikor hangadást is hallunk tőlük, például morgást vagy sziszegést, valamint azt látjuk, hogy a pupilláik kitágulnak, hosszasan bámulják egymást (kimeredt szemekkel, feszült testtartással), esetleg a karmaikat vagy a fogaikat is használják (ezt a másik állat szőrhullásából vehetjük észre), akkor szükség lehet arra, hogy elvonjuk a figyelmüket valamilyen nyugodt módon, megálljt parancsolva ezzel az interakciónak közöttük. Például úgy, hogy valamilyen halk hangot kiadva szólunk hozzájuk, vagy óvatosan odanyújtunk a közelükbe egy játékot” – tette hozzá. Ha pedig utólag találunk bármelyik macska bőrén apró hegeket, vart, az mindenképpen arra utal, hogy nem játszottak, hanem verekedtek egymással.
Van Herwijnen szerint a társas játszadozás gazdagíthatja a macskák életét, de kizárólag akkor, ha egyenlően és minden érintett macska számára örömtelien zajlik. Ha bármelyikük úgy válik a játék tárgyává, például úgy üldözi a másik, hogy ő ezt láthatóan nem akarja, akkor semmiképpen se nevessük ki, mondván, hogy „ez csak játék”. Ehelyett keressünk alternatív megoldást, amelyben minden kedvencünk biztonságban érezheti magát. Érdemes a lakásban olyan zugokat kialakítani, ahol elrejtőzködhetnek, ha szeretnének, illetve olyan magas helyeket, ahova felugorhatnak, ha éppen nem akarnak kergetőzni. A macskák tudnak ugyanis egyedül is játszani, nincs szükségük mindig társra ehhez. Ezzel együtt persze még az egymacskás háztartásokban is remek lehetőség a játék arra, hogy a gazdik erősítsék általa kapcsolatukat a négylábú kedvenccel.