A macskák a legnépszerűbb házi kedvencek, viselkedésükről mégis kevés tanulmány készült. "Nemzetközi kutatások sokaságát végezték a kutyafajták viselkedéséről és jellemvonásaik örökölhetőségéről, a macskákról a miénk az első" - mondta Milla Salonen, az egyetem doktori iskolájának hallgatója.
A mozgásigény fajtafüggő
Az összes vizsgált jellemvonás - a mozgásigény, az emberekkel való barátságosság, a félénkség, az agresszivitás és a sztereotip, vagyis ismétlődő, furcsa magatartások - különbségeket mutattak az egyes fajtáknál, a legnagyobb eltérés a mozgékonyságban, a legkisebb a sztereotip magatartásban volt. "Már kéthetes koruktól kezdve meglehetősen állandó vonás a mozgásigényük, míg a sztereotip magatartásokat sok későbbi környezeti tényező is befolyásolhatja, ez magyarázza a megfigyelt különbségeket" - ismertette Hannes Lohi, a macskák genetikáját kutató csoport vezetője.
A finn tudósok három fajta, a Maine Coon, a ragdoll és a Van-macska jellemvonásait tanulmányozták. Azért választották ezeket, mert elegendő kérdőíves adat állt rendelkezésre róluk és elég információ volt a szüleikről is. "Ezek a fajták genetikailag is eltérnek. Korábbi kutatások alapján a Maine Coon az északi tenyésztett és természetes fajták rokona, a ragdoll nyugat-európai és amerikai fajtáké, a török Van-macska és az angóra elkülönül a többi fajtától " - magyarázta Lohi.
Sok múlik a géneken
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók felfedezték, hogy kicsivel kevesebb mint a viselkedési jellemvonások fele magyarázható az öröklődéssel. Lehetséges, hogy a viselkedés alapján is tenyésztettek egyes fajtákat: egyeseknél talán az volt a cél, hogy aktívak legyenek, másoknál pedig inkább az, hogy kezesek.
Ez is érdekelhet
Egyes jellemzők akkor is előtérbe kerülhetnek, amikor egy másik tulajdonság, például a szőr vagy a szemszín miatt tenyésztenek egy fajtát. "A macskafajtákat a helyi, természetes adaptációval kialakult fajtákból tenyésztették, genetikailag továbbra is hasonlítanak rájuk, ezért a közös felmenők miatt lehet hasonló a viselkedésük is" - magyarázta Salonen. A viselkedési különbségek evolúciós háttere azonban további kutatásokra vár Lohi professzor szerint.
