Jelentős a szerepe a visszereknek az életünkben, hiszen ezeken (más nevükön a vénákon) áramlik vissza a vér a végtagokból a szív felé. Ezt, a gravitációval ellentétes irányú áramlást a vénák falában lévő, zárószelepként működő billentyűzet és az izomműködés pumpafunkciója biztosítja. Előfordul azonban, hogy a billentyűzet nem zár jól, a keringő vér pedig nem tud a szív felé teljesen kiürülni. A véráramlás lassulásának lesz a következménye a vénák falának kitágulása, amelyet a köznyelv helytelenül, visszerességnek nevez. Visszere ugyanis mindenkinek van, visszértágulata azonban nem. A kezdeti stádiumban a panaszok annyira enyhék, hogy sokan nem is gondolják, foglalkozni kellene a tünetekkel, sőt, még akkor is várnak, amikor a láb zsibbadni, dagadni, fájni, vagy tartósan viszketni kezd. Egy elhanyagolt visszértágulat következtében károsodhat a lábszár és a lábujjak vérellátása, fogékonyabb lesz a gombás betegségekkel szemben, nagyobb az esély trombózisra, lábszárfekélyre.
Kialakulásához ugyanúgy hozzájárulhat a kor, mélyvénás trombózis , női nemi hormonok (nem véletlen, hogy míg a férfiak 25%-át, a nők 45 %-át érinti), áldott állapot, baleset, tartós álló-, vagy ülőmunka, elhízás, de legfontosabb a genetikai tényező.
„A hagyományos visszérműtétek során néhány metszéssel, illetve az érbe vezetett szondával, a véna eltávolításával értük el a visszértágulat gyógyítását. Ez a módszer azonban komoly szöveti sérülést okoz, sokan fájdalomra, bevérzésekre, átmeneti mozgáskorlátozottságra panaszkodtak. Egy ideig ráadásul kompressziós harisnyát kellett viselni, és a megszokott életformát sem tudták a teljes gyógyulásig folytatni” – mondta Dr. Szabó Attila PhD., egyetemi adjunktus, visszér-specialista, aki évek óta kiemelten foglalkozik az alsó végtagok visszértágulatának kezelésével. Kelet-Európában ő az egyetlen, aki egy nemzetközileg már három éve alkalmazott módszerrel, fájdalom nélkül kezdte műteni a visszértágulatot.
Az úgynevezett VenaSeal, ragasztásos műtét során egy katéter segítségével juttatnak fel egy szondát a vénába, ezzel juttatják be a cianoakrilát szöveti ragasztóanyagot. A tiszta, színtelen, nagy sűrűségű folyadék, a vérrel érintkezve megszilárdul és megszünteti az értágulatot. A cianoakrilátot már régóta alkalmazzák szövetragasztóként, a sebészet számos szakterületén része a műtéti eljárásoknak.
„Az eddigi nemzetközi klinikai vizsgálatok alapján az eljárás teljesen biztonságos, érzéstelenítés, altatás nélkül elvégezhető, nincsenek bevérzések, szövődmények, mivel nincs metszés, nincs fertőzésveszély. Nyom nélkül gyógyul és a páciens azonnal felkelhet, panasz hiányában akár másnap már sportolhat is, még kompressziós harisnyát sem kell viselni. A régóta ismert módszer miatt sokan hosszas táppénzes időszakra számíthattak, ezzel az eljárással, még fizikai munka esetén is, azonnal vissza lehet térni a munkába” – tette hozzá a nemzetközi szaktekintélyű érsebész, aki Magyarországon először alkalmazott a Semmelweis Egyetemen rádiófrekvenciás visszérkezelést, és ő vezette be ugyanitt az alsó végtagi vénás főtörzsek lézeres műtétjét. Eddig több mint 2 ezer visszérműtétet és 10 ezer kezelést hajtott végre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A módszer három éve Nyugat-Európában, 2015. óta az Egyesült Államokban is bevett szokás, eddig már több ezren választották gyógyulásuk érdekében, a hosszú távú eredmények pedig nem különböznek a hagyományos vagy egyéb modern visszérműtétek eredményeitől.
