Jelentős problémát jelent az utánpótlás hiánya. Dr. Cserni István verőcei háziorvos, a Háziorvosok Online Szervezetének ( HaOSz ) alapító tagja kérdésünkre elmondta, évente nagyjából 120 főt lehetne bevonni a háziorvosi rezidensképzésbe, de csupán 80-90 jelentkező akad. Egy nem régen publikált felmérés szerint elvétve van csupán olyan orvostanhallgató az egyetemeken, aki kifejezetten a hazai háziorvoslásban szeretne elhelyezkedni, aminek hátterében egyebek mellett a szakma presztízsvesztése áll, valamint az is, hogy a fiatalok könnyebben szánják el magukat a külföldi munkavállalásra.
Eközben viszont a 60 év feletti háziorvosok aránya meghaladja a 40 százalékot, több mint egyharmaduk pedig öt éven belül tervezi, hogy nyugdíjba vonul. Ez annyit jelent, hogy rövid idő alatt közel ezer szakember léphet ki a rendszerből, ami az alapellátásra nézve jelentős csapásként értékelhető. Egyelőre körülbelül 300 betöltetlen praxis van az országban, ezek többsége legalább egy éve áll üresen.
"Nincs mese, lépni kell, mert ha nem tesszük, akkor néhány év múlva nagyjából egy-másfél millió embernek nem lesz háziorvosa Magyarországon. Azt látjuk, hogy szükséges lenne pluszforrást tenni az alapellátásba, de ez nem olyan nagyságrend, amelyet ne bírna el a mai költségvetés. Viszonylag kis ráfordítással minőségi változást lehetne elérni" - hívta fel a figyelmet dr. Cserni István. Kifejtette, szakmai közösségük jelenleg azon dolgozik, hogy megalkossanak egy olyan koncepciócsomagot, amely az alapellátást érintő legégetőbb problémákat hivatott felvetni, egyben felvázolni a lehetséges megoldásokat is. Mint mondta, terveik szerint az elkészült csomagot legkésőbb április elején átadják az Egészségügyért Felelős Államtitkárságnak.
Elégtelen finanszírozás
A konkrét nehézségekről szólva kifejtette, az ágazat szabályrendszere az elmúlt két évtized során nem változott érdemben, mára viszont ez a szabályozás egyrészről hiányos, másrészről a meglévő elemeinek egy része sem megfelelő. Példaként említette a finanszírozási struktúrát, illetve az abban jelentkező anomáliákat. Többek között még az sem tisztázott pontosan, hogy a háziorvosok számára a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ( NEAK ) által adott pénz, amelyből a praxisukat működtetik, támogatásnak, vállalkozási díjnak, munkabérnek, vagy bármi egyébnek minősül-e. Márpedig ez alapjaiban befolyásolja a háziorvosok elszámolási kötelezettségét a kapott összegről, még sincs erre vonatkozóan egyértelmű irányelv. Ez azonban pusztán egyetlen szelete a problémakörnek.
"A működéshez szükséges eszközök biztosítása az önkormányzatok feladata lenne, ha azonban ők ennek nem tesznek eleget, úgy kérdéses, kinek kell kifizetnie ezeket a költségeket. Korábban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) két alkalommal biztosított erre a célra egy eszközpályázatot, ami már közel két éve lejárt. A pályázatban való részvételhez át kellett vállalnunk ezt a kötelezettséget, finanszírozásunk viszont nincs hozzá. Hasonló a helyzet a fogyóeszközök tekintetében is. Nincs egységes szabályozás a rendszerben, számos olyan eleme van a rendszernek, amelyet sem a NEAK nem fizet ki, sem a beteggel nem fizettethetünk ki, hiszen jogszabály rendelkezik arról, hogy térítésmentesen kell biztosítani. Ezzel lényegében ingyenmunkára köteleznek minket" - hangsúlyozta a verőcei háziorvos.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hozzátette, a finanszírozás összességében nézve is elégtelen, amit az elmúlt öt évben az alapellátásba érkezett közel 50 százalékos plusz sem tud ellensúlyozni, hiszen az reálértéken számolva csupán 15 százalékos növekedést jelent. Ráadásul a háziorvosok számára nem létezik életpályamodell, így egy kezdő és egy nyugdíjas orvos egyaránt ugyanakkora finanszírozásban részesül.
Tartósan betöltetlen praxisok
Fontos problémaként említette továbbá, hogy a háziorvolásban bőven lenne még kapacitás, amit érdemes lenne kihasználni. Ezt alátámasztja egy korábbi felmérés is, aminek során az e területen dolgozó szakemberek egyharmada úgy nyilatkozott, hogy szívesen használná a második, harmadik szakvizsgáját, tenne le licenszvizsgákat. "A cukorbetegek 80 százalékát például kezelhetnénk a praxis keretei között. Mivel azonban jelenleg semmilyen korszerű specifikus gyógyszert nem írhatunk fel számukra, ezért rá vagyunk kényszerítve, hogy - teljesen feleslegesen - szakrendelőbe utaljuk be a diabéteszes betegeket. Meg van kötve a kezünk. Bizonyos diagnosztikai vizsgálatokat sem kérhetünk, így hiába van rajtunk egyfajta nyomás, hogy végezzünk definitív ellátást, valójában erre nincs lehetőségünk sem terápiásan, sem diagnosztikailag" - mutatott rá dr. Cserni István.
Elmondta, arra is megoldást kell találni, hogy hosszabb távon hogyan lehetne kezelni a betöltetlen praxisok ügyét. Különösen a hátrányos helyzetű kistérségekben jelentős ez a probléma, a HaOSz-nak ugyanakkor lenne javaslata az alacsony népességű kistelepülések ellátására is. "Két koncepciót lehet e téren említeni. Az egyik nyilván az, hogy a környező településekről jár át heti egy-két napon néhány órában egy orvos ezekre a településekre. Mindazonáltal azt is látni kell, hogy egy pár száz fős község, ahol nincs sem bolt, sem iskola, sem óvoda, mert egyiket sem tudják fenntartani, nem fog tudni fenntartani egy korszerű háziorvosi rendelőt sem. Annak felszerelése és fenntartása ugyanis nem olcsó feladat. Így tehát ebben az esetben sem a tárgyi, sem a szakmai feltételek nem lesznek meg a korszerű háziorvosi ellátáshoz. Ezért azt gondoljuk, hogy ezeket a praxisokat össze kellene vonni. Akár 3-5 ilyen kistelepülés közösen működtethetne egy központi rendelőt, és ne az orvos járjon át, hanem az önkormányzatok biztosítsanak ingyenes utaztatást a betegek számára. Ezekben a centrumokban helyet kaphatna gyermekorvosi ellátás, dietetikai, pszichológiai szolgálat, patika, vagy éppen gyógyászati segédeszközbolt is, egyszerűbben mondva tehát egy olyan infrastruktúra jönne létre, amely ezeknek a területeknek egy normális színvonalú egészségügyi ellátást képes biztosítani. Mi azt szeretnénk elérni, hogy minden magyar állampolgár részére nagyjából azonos szintű, a kornak megfelelően felszerelt rendelő álljon rendelkezésre, megfelelő háziorvosi szakmai színvonal biztosításával. Ez viszont csak ebben a formában képzelhető el."
A magánrendelés előnyei
Dr. Cserni István szerint jótékony hatással lehetne az alapellátásra az is, ha lehetővé válna a háziorvosok számára, hogy magánrendelést működtessenek. A jelenlegi jogszabály előírja, hogy minden pácienst el kell látni, aki az adott napon belép a rendelőbe. Ha például egy négyórás rendelésre 150 beteg látogat el, akkor is mindenkivel foglalkoznia kell az orvosnak, függetlenül attól, hogy ez végül hány órát vesz ténylegesen igénybe. Mindezek eredménye az, hogy minimálisra, akár néhány percesre csökkenhet egy vizit tartama.
"Ilyen körülmények között elég nehezen végezhető érdemi szakmai munka. Arra is van szakmai javaslatunk, hogy hogyan kellene a napi betegforgalmat limitálni az érdemi munkavégzés érdekében. Emellett a munkaidőn túli magánrendelésen viszont az orvosok több időt tudnának szánni a betegekre, ezáltal jobb beteg-együttműködést is lehetne kialakítani, egyben csökkenne a betegszám és a terhelés a kollégák napi rendelésén. Ha a másik oldalról nézem, fizetőképes kereslet alighanem lenne erre is, ahogy más magánrendelésekre is van. Újabb szabályozási probléma viszont, hogy nem tudjuk, mettől meddig tart egy háziorvos munkaideje, ez ugyanis sehol sincs leírva. Pusztán azt tudjuk, hogy hetente hány órát kell rendelni. Éppen ezért azt szeretnénk, ha deklaráltan 8 órától 16 óráig tartana a háziorvosi munkaidő, magánrendelést pedig kizárólag ezután folytathatnának azok az orvosok, akik területi ellátási kötelezettséggel rendelkeznek" - foglalt állást a verőcei háziorvos.
