Mi a Charles Bonnet-szindróma?
A Charles Bonnet-szindróma látási hallucináció, más, például hallási hallucináció nem kíséri. A tudat ép, a betegség nem jár értelmi fogyatékossággal, demenciával. Az érintettek túlnyomó többsége magától is rájön, hogy a látni vélt kép nem valós, vagy ha megmondják neki, akkor azt egyből elfogadja.
Tünetek
A Charles Bonnet-szindróma előfordulása és okai
A betegség olyan embereknél jelentkezik, akiknek a látása súlyosan megromlik, így az az agyi terület, amely a képi ingerek feldolgozását végzi, nem kap annyi információt, mint korábban. A mai fejlett társadalmakban tipikusan makuladegeneráció miatt romolhat meg a látás ilyen mértékben. Persze hátterében állhat más ok is, többek közt cukorbetegség, glaukóma, baleset miatti látásvesztés, de arányaiban ez ritkább.
Nem ismert, hogy pontosan milyen úton és okból, de a látási hallucinációk a látásvesztés miatt jöhetnek létre. Van olyan - teljes körűen egyelőre nem bizonyított - elmélet, mely szerint ilyen nem valós képek amúgy is keletkeznek, viszont amikor a megfelelő látásfeldolgozás miatt valódi képek is vannak, azok elnyomják őket. Amikor ez a gátlás megszűnik, előjönnek az amúgy elnyomott képek.
A Charles Bonnet-szindróma életkorhoz csak annyiban kötődik, hogy idősek között sokkal gyakoribb a látásromlás, de fiatalabbaknál is előfordulhat, ha a látás megromlik. A betegség pontos előfordulásáról nincsenek adatok, sok beteg eleve nem is számol be panaszairól, mert fél attól, hogy azt gondolják, nem ép az elméje. A látássérültek között egyesek szerint 10-20 százalékos az előfordulása, de akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint a gyakoriság 40-60 százalékos is lehet.
A Charles Bonnet-szindróma tünetei
A betegek jellemzően tárgyakat, arcokat, háziállatot, fényeket, formákat vélnek látni, általában csak átmeneti ideig, a látásromlás kialakulását követően egy-másfél évig. A panaszok kezdetben viszonylag gyakoriak, aztán ritkulnak, rendszerint maguktól teljesen megszűnnek. Egyéni, hogy a hallucinációk naponta egyszer vagy kétszer egy-két percig, vagy hosszabb ideig, akár órákig is jelentkeznek.
A tünetek a betegben elsődlegesen félelmet okozhatnak, és panaszukat gyakran nem is merik elmondani környezetüknek. Pedig mivel a problémát kezelni nem nagyon lehet, szerencsés, ha legalább a család tud a betegségről.
A Charles Bonnet-szindróma diagnózisa
Kizárásos diagnózist állítanak fel az orvosok, azaz kizárnak minden olyan mentális betegséget, amely idős korban előfordulhat. Ha a hallucinációk hátterében szervi okokat nem találnak, ki lehet mondani, hogy Charles Bonnet-szindrómáról van szó.
A Charles Bonnet-szindróma kezelése
Nem lehet kezelni a Charles Bonnet-szindrómát, ezért fontos, hogy a pácienseket és családjukat felvilágosítsák a betegséggel kapcsolatban. Ezzel lehet megelőzni, hogy a tünetek miatt stigmatizálják, bolondnak tartsák az érintetteket. Ez különösen akkor fontos, ha az idős betegeknél amúgy már valamilyen szellemi leépülés is elkezdődött. A kettőt nagyon fontos egymástól elválasztani.
A szindrómát megpróbálták már pszichoterápiával és gyógyszeresen is kezelni, de érdemi eredményt nem igazán értek el.
A Charles Bonnet-szindróma megelőzése
Nincs mód a Charles Bonnet-szindróma megelőzésére, viszont a látásukat elvesztő betegek figyelmét érdemes felhívni erre a jelenségre, hogy esetleges megjelenése ne keltsen bennük félelmet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok beteg csak azután meri említeni érintettségét, hogy orvosa tájékoztatja erről a szindrómáról.
A Charles Bonnet-szindróma szövődményei
A látásromlás alapesetben is nagy arányban okoz depressziót, egészen addig, amíg végbe nem megy az a "gyászreakció", amit a látás elvesztése indít el. Ezt fokozhatják a Charles Bonnet-szindróma tünetei, illetve az azokhoz kapcsolódó félelmek.
A szindrómát Charles Bonnet francia természettudós írta le 1760-ban, amikor tüneteit szürke hályog miatt látását szinte teljesen elveszett nagyapján észlelte.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Barcsay Györgynek, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika adjunktusának.