A hosszú élet tanácsadói
A görög legendákból ismertek a hüperboroszok, akik az "Északi Szélen túl", egy távoli országban élnek hosszú-hosszú életet. Ebből a történetből egyébként később, 1933-ban James Hilton regényt írt A Kék Hold völgye címmel, melynek főszereplője, az "emberfeletti korú ember", a Himalája Paradicsomában, a legendás Shangri-Lában éli kortalan életét. A 16. század kiemelkedő egyénisége, a velencei Luigi Cornaro Az egészségről és a hosszú életről című könyvével beírta magát a hosszú-életűség tanácsadói közé. 50 éves korára egészségi állapota igencsak megrendült, ezért önvizsgálatot tartott, és megállapította, hogy a romlás okai a falánkság, a rendszertelen életvitel, az érzéki örömök féktelen hajszolása. Orvosa tanácsára életmódot változtatott, gyökeresen új életvitelt alakított ki. Attól kezdve önmegtartóztató, mértékletes és rendezett életet élt spártai fegyelemmel, s egészsége tökéletesen helyreállt. 83 évesen értekezést írt, melyben ismertette a saját maga által kialakított spártai életmódot, majd a recept eredményességét folyamatosan értékelve, feljegyzéseit újabb észrevételekkel egészítette ki 86, 91 és 95 éves korában!
Angol fáradozások az élet meghosszabbításáért
A vérkeringés felfedezője, William Harvey 1635-ben felboncolt egy Thomas Parr nevű szegény parasztot, és kijelentette, hogy Parr biztosan 152 éves és 9 hónapos volt, ezen kívül igencsak balszerencsésen halt meg: amikor az angol király meghívására Londonba utazott, a bemutatás során Harvey szerint a szennyezett levegőtől és a bőséges lakoma következtében fejezte be hosszú életét. Descartes, a 17. század kiválósága követelte, hogy a tudomány találjon már végre "gyógyírt az öregedésre", méghozzá úgy, hogy az emberre, mint afféle gépre, alkalmazzák a mechanika törvényeit. Tanítványa, Bacon angol filozófus az emberi élettartam meghosszabbítását az orvostudomány legnemesebb céljának tekintette, amit részletesen kifejtett Történet az életről és a halálról című könyvében. Gerald Grumann Az élet meghosszabbításáról való elképzelések története című műve arra késztette a kor orvosait, hogy vérátömlesztést alkalmazzanak a megfiatalítás módszereként (az első vérátömlesztéseket kutyákon végezte Richard Lower, az első emberi vérátömlesztést Jean-Baptiste Denis hajtotta végre 1667-ben). A 17. és 18. legendáit az emberfeletti korú emberekről élesen támadta William J. Thomas 1873-ban kiadott, A hosszú élet: tények és koholmányok című könyvében. Számos érve máig útmutató a hosszú életűek korának megállapítását illetően. (Angliában ugyanis csak 1837-től lett kötelező a születési bizonyítvány.) Thomas szerint az emberi végső élethatár legfeljebb 100 év lehet.
A halhatatlanság legújabb kori vágya
A legújabb kor a tudomány és a technika nagy vívmányainak bűvöletében vágott neki az öregedés befolyásolásának, különös figyelemmel és szorgalommal kutatva múltat és jelent, a halhatatlanság és a hosszú életűség megfejtése érdekében. Ez a törekvés természetszerűen hozta magával a halhatatlanság vágyának modern változatát, a halál elleni tudományos próbálkozásokat. Felelevenítették a Kr. e. 650 körül készített, 12 agyagtáblára írt babiloni eposzt, amely Gilgames küzdelméről szól a halhatatlanságért.
Gilgames, a mintegy 3000 évvel ezelőtt élt dél-mezopotámiai uralkodó azért fordult egy bölcshöz, hogy tanácsát kérje, miként győzheti le a halált. A bölcs tanácsa szerint, ha győzni akar a halál fölött, először le kell győznie az álmosságát, és hét nap, hét éjjel kell ébren lennie. Gilgames ezt nem tudta megvalósítani, elbukott, így a halált se tudta legyőzni. A Kr. e. 1600-ból való egyiptomi papiruszra írt Könyv az öregember átváltozásáról húszesztendős ifjúvá olyan kenet készítéshez ad tanácsot, amely "sokezer ízben hatásosnak találtatott". A 6. századi taoista írásokban - szemben a nyugati felfogásokkal - meggyőző érvek szerepelnek arról, hogy a halhatatlanság és az örök ifjúság elérhetők. Ugyanakkor Arisztotelész a Kr. e. 4. században kifejezetten dicsérte az öregséget, és a természet bölcsességének tartotta. A 18. században élt Benjamin Franklin úgy hitte, hogy az emberi élet a tudomány segítségével meghosszabbítható. Condorcet szerint az öregedés változásai nemcsak, hogy későbbre tolhatók, hanem az élettartam is meghosszabbítható. Swift pedig a Gulliver utazásaiban a struldbrug embercsoportról mesél, amelynek tagjai egyre öregebbek és roskadtabbak lettek, de nem halhattak meg; hasztalan sóvárogtak a megváltó halál után, a halhatatlanság átokként ült rajtuk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Forrás: www.mindentudas.hu
