Olyan idilli ez a kép, mintha egy cukros hollywoodi filmből vágták volna ki – gondolta, és már egyáltalán nem bánta, amiért e trópusi hőségben is elvállalta, hogy az imádott négyéves unokáját elhozza az óvodából. Pedig amikor a menye rátelefonált, elfutotta a pulykaméreg.
– Drága Szilvi, szeretnélek megkérni arra, hogy hozd el Danit az oviból, mert nem akarom a kicsi Dávidot felöltöztetni, kocsiba tenni, és elvonszolni az óvodáig. Boldogan pancsizik a pici kerti medencéjében, nincs lelkem kirobbantani. Rettenetes ez a hőség, borzalmas fejgörcsöm is van – mondta a menye panaszos hangon.
Szilvi nagyot nyelt, de visszafogta magát. – Édesem, én még Pesten dolgozom az irodában, ahhoz, hogy időben odaérjek, azonnal indulnom kellene – felelte, közben érezte, hogy feljebb megy a vérnyomása.
– Te csak hat órában dolgozol, biztos elnézik neked, ha egy kicsivel korábban indulsz, és ellentétben velem be tudsz ülni a légkondicionált kocsidba – válaszolta a menye sírós hangon.
"A légkondis autóm ezeréves, ráadásul én ötvenkilenc éves vagyok, te meg harminchat" – gondolta Szilvi, de nem csodálkozott. Megszokta már, hogy a menye mindig fáradt, örökké fáj a feje, és ahelyett, hogy örülne annak, hogy a kellemes Pest környéki településen – hathatós szülői segítséggel – elkészülhetett a családi házuk, éjjel-nappal panaszkodik. Mert a két gyerek miatt ő, a diplomás nő kiszakad a szakmájából – pedig nem bírja a bezártságot –, hogy az anyagi helyeztük miatt Szilvi fia túl sokat dolgozik, és csak este ér haza, ráadásul egy autójuk van, így ő kénytelen kerékpárral vagy gyalog közlekedni.
– Kedvesem, tudod, hogy imádom Danit, tehát megyek – jelentette ki Szilvi megadóan, majd felhívta a férjét, és percekig szidta a menyét. – Miért nem mondtad, hogy te is fáradt vagy, neked is sok a hőség? Tegye meg a nagyságos asszony azt a huszonöt perces sétát az óvodáig! – dühöngött a férje.
– Nem tehetem meg Danival. Képzeld el, ha este azt mondja neki az anyja, hogy a szeretett "nana" nem volt hajlandó érted menni! Ne aggódj értem, huszonöt perc alatt kiérek az oviba! Később fogok hazaérni, mert ha már ott vagyok, játszom egy kicsit Dáviddal is.
Aztán az óvoda udvarán, amikor Dani tárt karokkal rohant felé, már nem is emlékezett a mérgelődésére, ám azon meglepődött, hogy a lelkes ölelkezés után az unokája titokzatos arccal fordult hozzá.
– Nana, még nem indulhatunk haza, mert Csilla ebédet készített nekem! – mondta a gyerek, majd a következő percben mellélibbent a szintén négyéves Csilla – fodros-rózsaszín szoknyácskában –, és fontoskodva közölte.> – Gyorsan ülj le (Dani szófogadóan leült egy fatönkre), itt a tányérban a leves, és itt egy pohár bodzaszörp! – mondta, és átnyújtott a kisfiúnak egy üres tányérkát meg egy üres műanyag poharat. – Dani úgy tett, mintha enne-inna, majd hazafelé a kocsiban elmagyarázta az ámuldozó Szilvinek, hogy Csilla a szerelme, és sokszor főz neki.
– Képzeld el, hogy az a pici lány úgy sertepertélt Dani körül, mint egy gondoskodó feleség! – mesélte Szilvi a férjének, miután késő este hazaért. – Megáll az eszem! – folytatta nevetős felháborodással. – A gyerekeink korosztályában az volt a "módi", hogy a háztartási teendőkre fittyet hányó, okos-tanult lányok beszerzik maguknak a kiszemelt hímet – ahogy a rémes menyünk bezabálta a fiunkat –, az unokáink generációja pedig visszatér a nagymamám módszereihez? A négyéves Csilluska "főz" az unokámra?
– Drágám, te vegyész vagy, miért akarsz szociológiai összefüggéseket levonni a négyévesek „mötyörgéseiből”? – kérdezte a férje vigyorogva, mire Szilvi felcsattant.
– Mert féltem az átlagosnál jóval érdeklődőbb, értelmesebb és fogékonyabb unokánkat, akit majd éppúgy lenyúl egy nő, ahogy a fiunkat is lenyúlták!
Csend ereszkedett közéjük. A férfi némán ágyazott, Szilvi zuhanyozott-krémezkedett, majd sértetten ballagott be a hálószobába, és csak azért nem fakadt sírva e nehéz nap végén, mert a férje kedvesen átölelte, és csöndesen kérdezte.
– Mi vagyunk a kivételek? Emlékeid szerint én rohantalak le téged, de te küzdöttél-harcoltál a függetlenségedért?
– Soha nem kevertem neked bodzaszörpöt...! – háborgott Szilvi.
– Igazad van, drágám, fiús anya voltál, fiús nagymama maradtál. Nehéz kereszt lehet – sóhajtotta a férje, majd a fejére húzta a paplant. Mintha ott sem lenne...
Legjobban: